Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1926

ugyanez év december havában szintén egyik vezetője az utolsó nemzeti zarándolatnak. Mindkét alkalommal az összes magyar zarándoklat előtt a Colosseumban mond szentbeszédet. A szentévi zarándokiások alkalmával kifejtett tevékenységéért XI. Pius pápa Öszentségétől a „Bene merenti" érdemkeresztet kapja. 1925 nyarán kerül Debrecenbe. Nem szívesen hagyja ott a fővárost, jóllehet kitüntetésben részesül, amennyiben házfőnőki s igazgatói állásba kerül, de csakhamar túlteszi magát egyéni érzelmein s hozzálát eszméi megvalósításához. Intézetünket mintaintézetté törekszik formálni s ez irányban nem szűnik meg buzdítani tanárt és tanítványt egyaránt. A tanulmányi eredményen kiviil főgondját a vallásos és hazafias nevelésre fordítja. Az intézet címét Calasanzi Szent József nevével kibővíti s dr. Lindenberger János apostoli helynök urat megkéri, hogy az intézet előcsarnokában Calasanzi Szent Józsefnek szobrot állíttasson. A szobor az apostoli lielynök úr áldozatkészségéből létesült is s a mult év május havában nagy ünnepség keretében áldatott metg. Ugyanez alkalommal lepleztük le intézetünk hősi halált halt növendékeinek emlékművét is, melyet az alakulóban levő Piarista Diákszövetség agyancsak dr. Lukáts József igazgató kezdeményezésére emelt. Az a két matiné, melyet az emléktábla költségeinek fedezésére rendezett a Diákszövetség, felejthetetlen kedves emléke fog maradn i a rendezőknek s köztük első sorban Lukáts igazgatónak. Az iskola és rendház ügyeinek intézése azonban nem meríti ki igazgatónk teendőinek számát. Vezeti a Svetits-leánygimnáziumot, ott van a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének, az Erzsébet-nőegyletnek s más egyleteknek ünnepélyein s lelkes szónoklatával a helyesebb irányú nevelés érdekében harcol a modern felfogás ellen. A templomban is számtalanszor szónokol s a szülő értekezleteken is minden egyes esetben hallatja szavát, hogy a szülőket gyermekeik jövője érdekében az iskola nevelő munkájába bevonja. Általában elmondhatjuk, hogy az a munkásság, mely igazgatónkat működésének minden helyén jellemezte, jellemzi öt most is. úgyhogy igazat kell adnunk a „Magyarságának, mely Budapestről való idehelyezése alkalmából többek között a következő szavakkal búcsúztatja: „Amekkorá a vesztesége távozása miatt Budapestnek, akkora a nyeresége Debrecennek." — Működéséről, hivatali buzgóságáról legyen elég ennyit mondanunk: Minden dicséretnél jobban dicsérik őt tettei. Mi csak azt kívánjuk, hogy a jó Isten éltesse őt még igenigen soká rendünk díszére s a magyar ifjúság vallásos, hazafias, és tudományos nevelésére, hogy még sokáig gyönyörködhessék ő maga is fáradozásának érett gyümölcseiben. Bán József. —— 8