Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1925

előterjesztést a szülők magukévá tették s bejáró leánynövendékeink hamarosan a magyar nő lelkivilágának, egyszerűségének és finomságának megfelelő ruházatban látogatták az intézetet. E tény a női lélek, a magyar leány nevelésének egy fontos mozzanata volt, mert onnan a várva-várt szebb jövő erkölcsi és területi integritásának biztatása dereng. A tanév megnyitása szept. 4-én ünnepi Veni Sancte-val ment végbe. Ennek végeztével a szülők és a tanulók az intézet tornatermébe vonultak s ott az igazgató az intézet törvényeit minden részletükben kifejtette s azok megtartását a szülőknek és a növendékeknek egyaránt lelkükre kötötte. Azután az intézet nevelő céljának megfelelően gondos és lelkiismeretes munkára buzdította az ifjúságot, mert a magyar embernek —• mint mondotta — ma dolgozni nemcsak erkölcsi, hanem hazafias kötelessége is. Az igazgató e mondását a növendékek előtt osztálylátogatásai alkalmával többször megismételte s a március havában tartott második törvényolvasáskor,, hogy ez a lelkükbe idegződiék. — Szeptember 4-én a törvény-magva rázat után volt az osztályrendezés s 5-én megkezdődött a rendes előadás s azt semmiféle szünet sem zavarta. A tanári kar egészségi állapota is kielégitő volt, nagyobb helyettesítésre, amely esetleges órarendváltozást vont volna maga után — szükség nem volt. Ahazaf ias nevelésről beszélni szinte banalitás lenne a piarista iskolában. A kegyes iskolák e kiválósága minden kritikán felül áll s minden magvar iskolának igaz példája lehet. Hűségesen ápoltuk a hazafias érzést, mert drága kincsünk, jövőnk záloga. Ha a körülmények úgy kivánták. iinnepiesebb szint és keretet is adtunk e nemes érzés ápolásának. Október 6-án, november 20-án, március 15-én, április 12-én — nemzeti történetünk jelentősebb mozzanatainál — vallásos áhitattal fokoztuk a gondjainkra bízott ifjúság hazafias érzését. Növendékeink valláserkölcsi állapotának gondozását igaz kötelességünknek s lelkünkből fakadó hivatásos munkánknak tartottuk. Nem bágyadt lelkesedéssel ápoltuk — mint akinek szíve s lelke csak a kötelesség és kényszer hatása alatt beszél — hanem a meggyőződés tüzétől égve minden kínálkozó alkalmat megragadtunk annak bizonyító megvilágítására, hogy a vallásos meggyőződés mélysége nélkül harmonikus élet, tiszta öröm, tökéletes boldogság el sem képzelhető. Nem a számítás szörnyű pontosságával nyultunk a, legnemesebb érzés ápolása felé. hanem ama lelki meggyőződéssel, hogy e nélkül egész emberi életet, jellembeli szilárdságot, férfias állhatatosságot, kitartó snem alkuvó következetességet nem találunk. Katholikus növendékeink az őszi és tavaszi hónapokban naponta jártak szent misére. Télen vasár-, ünnepnapokon s fontosahb események kegyeletes megülésekor mentünk a templomba. Az exhortatiokat két csoportban tartottuk. Az intézet igazgatója két hetenként szólt az ifjúsághoz a templomban. Külön búcsúztatta a nyolcadik osztály növendékeit, amikor az érettségi szóbeli előtt