Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1918

17 tokkal, igaz emberszeretettel s mindenkor jóindulattal vitte. A piaristáknak is mindig jóakarója volt Sajnáljuk távozását, de egyben szivből kívántuk neki márc. 5-iki bucsuzásunkkor, hogy a kiérdemelt nyugalmat sokáig élvezhesse erőben, egészségben. Géressy helyére Ady Lajos budapesti, középiskolai tanárt az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny szerkesztőjét nevezte ki a közoktatásügyi kormány 717—1919. eln. sz. alatt. Hivatalát márc. 5-én vette át s márc. 17-én a rendelkezése s vezetése alatt álló középiskolák igazgatóit értekezletre hivta egybe. Intézetünket május 19—-23 látogatta meg. A tapasztalatokról május 23-án tartott gyűlésben számolt be s kijentette, „hogy általában véve még a háború 5 évben is megnyugtató, sőt részben örvendetesen jó viszonyokat talált." 2. Gróh Ferenc prépost, püspöki biztos helyére, aki nevét az előző évben tett 10,000 K-ás alapítvánnyal megörökítette intézetünkben, 1918. szeptember 7-én dr Lindenberger János prépost jött Gyuláról. Az uj püspöki biztos a junius 16—18-ig tartott hittanvizsgálatok közül többön elnökölt. Kiváló egyházi férfiú, teli papi erényekkel, feli emberszeretettel, nagy gyakorlati tudással és buzgó tevék^nykedéssel. 3. A március 21-én megalakult szovjeturalom első intézkedésére március 24-én, hétfőn délelőtt beszüntettük a vallásoktatást. A káplánok egyike Csernus Mihály április 3-án újból megkezdte az elhagyott kat. hitoktatást, s azt a Sz. Anna-u. 29. számú házban végezte. Ő misézett s tartott prédikációt növendékeinknek. Szombatonkint egyúttal egyh. énekre is tanította a templomban növendékeinket. Az óra előtti s utáni imát március 28-ár> hagytuk abba, smárcius 31-étől fogva a tanárok nem jártak reverendákban, mert a kegyesrendi házban március 29-én beköltözött a lakáshivatal (jóformán egy délelőtt 19 szobánkból — földszint 12, elsőemelet 7. zavartak ki a teljhatalmú diktátorok) és az egyes ajtók előtt lévő emberektől inzultusoknak lettünk volna kitéve. Tanáraink az ebédlőbe sem jártak reverendába, kilépési nyilatkozatot közülünk senki sem irí aiá* kényszer hatása alatt azonban április 5-én, 15-en beiratkoztunk a magyarországi tanítók szakszervezetébe. Egyetlen világi tanárunk Leszczinszki abba már előbb belépett. Ami tanuló ifjúságunkat illeti, az az április 1—12-ig terjedő időben többet merészelt, mint máskor. A bizalmi rendszert életbe léptette, de a tanügyj biztos utasítása alapján azt mihamar beszüntettük. Nagyobb bajok azonban ezen idő alatt sem fordultak elő. Volt egy pár bizalmi ifjú, aki írásos beadványban kérte uj önképzőkört tanárelnök beállítását, dehát ezt nem valósítottuk meg. Az év végén elhatároztuk, hogy azon ifjainkat, akik a tanácsköztársaság idején különösen szerepeltek, nem vesszük vissza intézetünkbe, még magántanulóknak sem. Mikor a március 30-án kimondott debreceni tanitói szakszervezeti határozat szerint minden igazgatónak két nap alatt le kellett mondania állásáról, s a tanárkar tetszése szerint választhatott igazgatót egy évre, az intézet igazgatója is lemondott állásáról, de a anárkar egyhangú bizalma ismét megválasztotta őt. A debreceni direktórium rendelkezésére intézetünknek is nemzeti szinü zászlóját veres szinüre kellett volna átfestetnie, el is küldötte az intézet igazgatója a zászlót, de átfestésére a románok bejövetele miatt nem került sor. 4. A románok április 23-án történt megszállásával a megfélemlítés eszközeivel működő bolsevista uralom véget ért. A románok többször le akarták foglalni intézetünket saját céljaikra, de az igazgatónak sikerült' az intézetet a lefoglalástól írásban is beadott kérelmével megmenteni) •sak egy helyiséget kellett rendelkezésre bocsájtani a románoknak, a