Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1914

PINTÉR PAL 1862 -1915. Az évvégi vizsgálatok befejezte után fájdalmas gyász jött a kegyesrendi házra és főgimnáziumra. A halál angyala bekopogtatott hozzánk. Váratlanul, minden betegség nélkül kiragadta körűnkből egyik legszeretettebb társunkat, tanárkarunk egyik legkiválóbb és érdemekben egyik legdúsabb tagját, Pintér Pált. A vizsgálatok befejezte után még mondotta rendtársai egyikének: „Befejeztük a vizsgálatokat, most már reáérünk meghalni". Mondása néhány nap múlva reá nézve csakugyan valósággá vált. Egyik napon szivszélhüdés érte. Halála előtt való napon este még nagyon jókedvű volt, reggel még megmisézett és közülünk egyesek virágok öntözésével látták foglalkozni. Mikor halálhire a rendházban elterjedt, nem is akarták elhinni, hogy az, kií azelőtt egy félórával a szokott kedvenc foglalkozásában láttak, nincs már az élők között. Szeretett rendtársunk váratlan halála nagyon megdöbbentett bennünket s nagy szomorúsággal töltötte el mindnyájunk szivét. Ma is szomorodott szivvel gondolunk a nagy veszteségre, amely halálával bennünket ért. Siratjuk benne a nagy tudóst, a kitűnő tanárt, az ifjúság atyai barátját, a szerény, egyszerű szerzetest és a jellemében törhetetlen igaz magyart. Nemcsak mi, rendtársai siratjuk a megboldogultat, de siratják tanitványai is, főként pedig hozzátartozói, kiket egész életén át mindig rcszesitett anyagi támogatásban s legfőképen testvéreinek gyermekei, kik közül többen az ő támogatásával nevelkedtek fel.