Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1912

20 A török ellen Pozsony és a felvidéki városok védelmére épült egykori várból mit sem láthatunk; haszon nélküli és kárba veszett volna ez irányú fáradozásunk. Széthordták annak köveit, tégláit az emberek, helyét betemette a mindent kiegyenlítő idő. Hej pedig mennyi kuruc vitézségről, bravúros vállalatról, vagy talán holmi szomorú történetekről is tudnának egyetmást beszélni ama elhordott, ma már meg nem található kövek, mohos téglák a sokat dicsért, vissza nem varázsolható régi jó időkről, s a régi jó időkben élt szereplő férfiakról. Eféle gondolatok és még igen sok más űzte, hajtotta egymást elménkben, miközben a várakozási idő eltelt, vonatunk új erővel fogott a mindig emelkedő út lerovásához. Közel egy órát mutatott az állomás pontosan járó időjelzője az induláskor, de valami belső érzésünk is hasonló időpontot kezdett jelezni mutató nélkül is. A tájkép egyhangúságát a Nyitra, Vág, a Tirnava patak völgye tette változatossá, vagy a távoli nagyobb községek házai zavarták meg. Ily vidéken sok gyönyörködtető nem levén a szellemi táplálkozás teréről a testihez tértünk át. Mindnyájan engedtünk a belső jelzésnek, előszedtük a magunkkal hozott hideg étkeket, s annak módja, rendje szerint nekiláttunk az ebédhez. Ha díszes ebédlőnk nem is volt, ha az u. n. terített asztalokat is mellőznünk kellett, annál választékosabb volt az étlapunk, melyen képviselve volt a növény- és állatvilágból, a süteményekből mindaz, amit csak a szülői szeretet gyermeke számára alkalmasnak vél és talál. Már a Kis-Kárpátoknak láncai szépen kibontakoztak, mikorra ebédünknek végét szakítottuk. Az eddig élvezett látványosságokhoz újak csatlakoztak. A hegyvonulat oldalában meghúzódó Bazin, Modor, Szent-György városok, a síkon Cziffer, Gseklész kerülnek a látóhatárra, más oldalról Pozsony számos gyárkéménye, szőlőskertjei fejlenek ki a homályból, hátuk mögött a várossal és az e felett uralkodó egykori vár romjaival. Pozsonyról elmondhatjuk, hogy történelmünk folyamatában olyan szerepet játszott, amelyhez foghatót egy más városunk sem. Vára és tövében a város már a honfoglalás előtt is állott. Első szerepe 1052-re esik, mikor III. Henrik német császár ostromolta, de hajóit a Dunán Kund vagy Zothmund nevű magyar búvár megfúrta és elsűlyesztette. Salamon a Mogyoródnál elvesztett csata után a hercegek elől ide menekült 1074-ben; 1162-ben ugyancsak ezen vár falai mögött vonta meg