Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1912

16 A nevezett két szobor között van elhelyezve a „haza bölcsének", Deák Ferencnek ülő szobra. Ez a mű sem mondható egészen sikerültnek és kifogástalannak. Ügy ennek, mint a Széchenyi-szobor mellékalakjainak müvésziességével megelégedhetünk, ám a főalak az, amely ellen szót emelhetünk. Deák ülő helyzete nem megfelelő, a test igen nagy méretű, mihez képest az alapépítmény keskeny és alacsony. Mentséget itt is találhatunk, különösen a kidolgozást illetőleg, mert e szobrot hazai öntöde öntötte ércbe, már pedig teljesen megfelelő öntődével és mesterekkel napjainkban sem rendelkezünk. Sikerültebb szobrainkat Brüsszelben öntötték; Deáké az első kísérlet volt. Szarvas Qábor, a „Magyar Nyelvőr" alapítójának mellszobrát hagytuk utoljára, mikor visszamenőben voltunk. Tanulóink a közlött magyarázatokat a legnagyobb figyelemmel hallgatták, sőt némelyek kis jegyzőkönyveikbe is foglaltak néhány észrevételt, mit a további úton gyakran eszközöltek. A lánchidat és ennek oroszlánjait sem feledték; meg volt az alkalom, hogy arról a bizonyos nyelvhiányról személyesen, közvetlen tapasztalat útján kiki meggyőződést szerezhessen. Egyesek tehát sompolyogva oda mentek és kíváncsi szemeikkel be-bepillantottak az oroszlánok szájába, de a fontos kérdést nekünk kellett végre is megoldanunk. Visszatérőben az Akadémia- és Zrinyi-utcákon keresztül a szent István-bazilikához mentünk, hogy Budapestnek s egyúttal hazánknak is ezen legmonumentálisabb templomát tekintsük meg. A nagyszerű alkotást Hild tervezte, miután ő keresztülvinni nem tudta, Ybl Miklós nevéhez fűződik a siker és szerencsés megoldás érdeme. A 96 méter magas kupola, a belső és külső részekről lesugárzó összhang, a díszítésben a komolyság, a sajátos megvilágítás valóban Isten házává avatják ezen új renaissance stylusban épített műremeket. A benne uralgó misztikus félhomály a felülről beszűrődő napsugarakkal keveredve a hívő lelket önkéntelenül is imára sarkalja. Még a régi Neugebáude helyén alakított, s a múlt szomorú napjaira emlékeztető Szabadságteret, a mellette épült Tőzsdepalotával, Alpár sikerült műalkotásával szemléltük meg, azután a permetező eső miatt az állomás felé tartottunk, hogy legalább egyelőre szép fővárosunktól búcsút véve tovább utazzunk. Ütünk második szakaszát kilenc óra után kezdettük meg. A Magyar Királyi Államvasútak mélyen tisztelt igazgatóságá-