Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1907

szerint: „naponta kevés is elég, ha mindennap meg­hozza ezt a keveset." A német közmondás nagy igazságot rejt magában: Eile mit Weile — „lassan járj, tovább érsz". Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo. — Az eső­csepp kivájja a követ, nem erejével, de gyakori esé­sével — mondja a latin. Valamennyi nagy emberi műemlék apró kis erők fölhalmozásából jött létre. A tanuló iskolai sikerei, középiskolai tanulmányainak ered­ménye annak a sok száz és ezer napnak az eredménye, amelyeken pontosan és lelkiismeretesen elvégezte a dolgát. A fontos csak az, hogy kitartó, hosszú türelme legyen, hogy sohasem legyen rest. Ne dolgozzék a tanuló nagy erőinegfeszitéssel, hanem dolgozzék álhata­tosan. Ne dolgozzék csak abban az órában és percben amely neki munkaidőül van kiszabva, hanem dolgozzék mindenkor, amikor a kötelesség teljes betöltésére inti lelkiismerete. Ne veszítsen el egy percet sem azzal az ürüggyel, hogy „most már nem érdemes munkába fogni", mert minden perc drága s az idő nagy kincs, melyet nem szabad elprédálni. Amibe pedig belefogott, azt végezze el egészen; semmit se hagyjon belőle máskorra, hogy ne kelljen újra arra az egy dologra visszatérnie. De Witt, a nagy államférfiú, akit azért bámultak kortársai, hogy honnan veszi az időt óriási munkásságához, azt mondotta, hogy „semmi sem köny­nyebb ennél, de az a fő, hogy egyszerre csak egy dolgot végezzünk, és hogy semmit se halasszunk hol­napra, amit ma megtehetünk". így tegyen a tanuló is. Mindent a maga idejében, alaposan, sietség és szóra­kozottság nélkül tegyen. Az így végzett munka „a lélekben a megelégedés érzetét, és mintegy a kielégített étvágy érzetét kelti föl; az elme megszabadult egy gondtól és kész arra, hogy uj foglalkozásnak adja át magát". Amely tanuló igy fog cselekedni, mindig, követ­kezetesen, azt ugy megszokja, hogy máskép nem fog cselekedni. Ez pedig nagy eredmény. Ez már önfegyel­mezés a maga nemes hatásában. Amely tanuló pedig a halogatás módszerét használja, annak nem lehet nyu­godt lelkiismerete; ez mindaddig furdalja, amig cl nem végezte a reábízott feladatot. Ha pedig elvégezte, de csak hosszú hozzákészülés után, már nem élvezheti azt a nyugodtságot, azt a lelki gyönyört, amelyet az ide­jében és jól bevégzett munka szerez.

Next

/
Thumbnails
Contents