Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1907

hatalom az iskolában, hanem maga a jóság és szelídség még büntető eljárásában is. Amelyik tanár folyton kiabál, szidalmaz, fenyeget és büntet, az csak pillanatnyi hatást ér el, vagy hatástalan marad a büntetése. A tanulók megszokják s nem félnek majd a lármától, de még a tüntetéstől sem. Hogy pedig elkerüljék az elkerülhetetlen szidalmat vagy büntetést, hazugságra vetemednek, s igy a fegyelmezés az önfegyelmezésre határozottan káros befolyással lesz. A tanárnak, mint önfegyelmezett nevelőnek, nem haraggal, hanem szeretettel kell büntetnie. Azonkívül nagy igazsággal. Ne szidja le túlságosan a tanulót valami csekélységért, valami gyerekes, de egyébként ártatlan csínyért ne csúfolja, ne gúnyolja, különösen a felsőbb osztályú tanulókat, nehogy önérzetüket megsértse, hanem legyen inkább udvarias, jó modorú, amit az ifjak nagyon megbecsülnek; és viszont, ha büntetni kell, akkor legyen erélyes és ne kímélje meg a feddéstől az egyik tanulót a másik rovására, nehogy a megbüntetett részrehajlást, igazságtalanságot lásson a tanár büntető eljárásában. Csak ugy fogja belátni a tanuló, hogy hibázott és hogy megérdemelte a büntetést, ha azt igazságosnak ismeri el. Ha pedig ilyennek látja, máskor óvakodni fog hasonló cselekedettől s igy máris fegyelmezi önmagát, vigyáz a rendre, a kötelességére. Ha pedig a tanár a kötelességérzetet fel tudja ébreszteni a tanulóban, akkor az iskolai nevelés-oktatás legfőbb feladatát megtette. Ha a tanuló azt fogja tapasztalni, hogy minden kihágását minden tanár és az igazgató egyöntetű komolysággal, higgadtsággal, szeretettel, javítási célzattal és részrehajlatlan igazsággal tárgyalja és bünteti, felébred benne az önérzet, hogy megingott reputációját helyreállítsa; megerősödik benne a kötelességtudás, és fokozódik benne a bizalom és szeretet elöljárói iránt. Az önfegyelmezés erénye igy terjed ki a helyes fegyelmezésből, mint a virágot, gyümölcsöt hozó növény a jól megmunkált földből. Itt újra a szülői házhoz kell fordulnunk. Amint vannak tanulók, akik iskolai megfenyitésükről otthon nagy bölcsen hallgatnak még akkor is, ha e felől megkérdeztetnek; és amint vannak tanulók, akik vagy túlságos érzékenységből vagy beteges önérzeteskedésből elferdítve, hamis színekkel kiszínezve adják elő büntetésüket, mint igazságtalan megaláztatásukat: ugy vannak