Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1906

18 Mulandó az ember, mint a földi tárgyak. Nézd a régi s egykor szírterős rendházat, lm a földön hever büszke homloka. De mire vezetnek munka és kitartás: M?r a régi helyett ott van az uj hajtás, A tudományoknak szánt uj palota. Légy hálás azokhoz, kiknek jóvoltából Naponkint kiveszed részed a munkából, Kik a köznek szántak egész életet — Légy hálás azokhoz, kik napot és éjet Egybevetve^ jóban gyámolitnak téged S jelszavuk műveltség, munka, szeretet. Kik csöndes napjain béke idejének Egyre csak tanitva és tanulva élnek, Víván a sötétség árnyával csatát. Ámde, hogyha ugy kell — amint akkor, régen, Nándorfehérvárnál Kapisztrán kezében — Karddal és kereszttel szolgálnak hazát. Föl az uj talizmánt! Testvérek alája! Az egek Urától áldást kérve rája Örök fogadalmat téve esküszünk : Hogy betartjuk hiven, ami rá van irva S ha e falak közül csatatérre hivna, Isten ugy segéljen, gyávák nem leszünk! Ezt követőleg az intézet igazgatója, Dr. Jászai Rezső mondotta el nagy, ünnepi beszédét. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Kedves tanuló ifjúság! Az öröm boldogító érzelmével szólalok meg ez örömünnepen, amidőn tanintézetünknek s e tanintézet ifjúságának régtől fogva táplált hő vágya teljesedésbe megy. Örömtől duzzadó szívvel üdvözlöm a testvéri együttérzés, a gyermeki szeretet, a lelkes összetartás e ragyogó szimbólumát, melyet az egyház fölkent szolgája az egyház áldásával fölszentelt s magasztos rendeltetésének útjára bocsátott.