Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1904

17 megalapítása végett a VKM. által jóváhagyott alapszabályok él telmében gyűjtést rendeztünk, melynek eredménye 2034 K. 04 fill.; ugyanezen célra rendezett iskolai-ünnepély jövedelme 226 kor. (L. Segélyző-egyesűlet c) alatti fejez.) Tankönyvet, mint segélyt kiosztottunk 154 darabot 45 tanulónak. B) Az intézet működése. 1. Fegyelem. Az intézeti fegyelmezés arra törekedett, hogy az ifjúság erkölcsi magaviselete megnyugtató legyen. Evégből megragadott minden alkalmat és fölhasznált minden megengedett módot és eszközt, hogy a tanuló ifjúság valláserkölcsi érzületét fölkeltse s azt állandóan ébrentartsa; rászoktassa őket a kötelesség pontos teljesítésére, és elhintse lelkükben azon erények magvait, melyekből a társadalom művelt, vallásos, becsületes alakjai, valódi férfi-jellemei fejlődnek. A gyerekes pajkosság illetlenkedés- vagy tiszteletlenségből fakadó hibákat, ha nem is néztük el sohasem, de számot vetettünk mindig a gyermeki természettel s ezért szelid kioktatás és többszörös jóindulatú figyelmeztetés által vetettünk gátat azok tovaterjedésének. Ahol azonban szükségét láttuk, ott a fegyelmi büntetéseknek magasabb fokát is alkalmaztuk. Ez azonban csak elvétve fordult elő, amennyiben igazgatói megrovásban csak 3 tanuló részesült. Rajta voltunk, hogy nevelői feladatunk betöltéséhez a szülői ház közreműködését is igénybe vegyük, ami azonban nem sikerült minden óhajtott alkalommal. A szülők egyrésze bizonyos hidegséggel viseltetik az iskola iránt, és rendszerint csak akkor keresik föl a tanárokat, mikor már alapos a baj és súlyosabb következményekre van kilátás. Pedig az iskola egymagában nem töltheti be nevelői hivatását, nem kivált akkor, amidőn a szülő, elfogult szeretetéből kifolyólag, csupán gyermeke, vagy annak társai előadásából ismeri az iskolát, így ítéli meg és ezen az alapon ítéli el, félreismervén az iskola intézkedéseinek nemes szándékát s nem akarván megérteni azt, hogy a tanárt figyelmeztetéseiben és büntető eljárásában nem az elfogultság, nem a szeretetlenség, hanem hívatásszerüleg az ifjúság javítása s jövője iránt való állandó gondoskodása vezérli. Az intézet a maga szellemének bélyegét süti azon ifjak homlokára, kik falai közül kikerülnek. Amily szükséges, hogy egy intézet, évtizedek, sőt 2