Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1903

32 gyűjteményhez járulnak az őskori ember, a barlangi medve, barlangi farkas és róka csontjai. E ritka szép gyűjteményt, miután azt Pintér Pál, a kath. főgimnázium nagy képzettségű természetrajztanára egy hatalmas üvegszekrényben szakszerűen és Ízléssel elrendezte, ünnepélyesen vette át a főgimnázium részére annak igazgatója Váradi Károly. — Megjelent azon Siegmeth Károly egész családjával, dr. Wolafka Nándor, cz. püspök, Unger Gusztáv táblabíró, Faust Elek pénzügyigazgató, az egész tanári testület és még számosan. — Váradi Károly üdvözölte először szive egész melegével a tudós geologust, ki oly nemeslelkü példát mutatott ez adományával a kultura és az ifjúság nevelése iránti érzékben. Mély hálával vette át a főgimnázium nevében a gyűjteményt, hogy századokon át okulásul és tanulmányul szolgáljon az ifjúságnak. — Majd dr. Wolafka Nándor köszönte meg ékes szavakban a főgimnáziumi bizottság nevében Siegmeth nemes adományát, ki „aere perennius" emléket állított magának. Az ünnepélyt igazán magasztossá azon Ajánlás tette, melylyel Siegmeth Károly a gyűjteményt Váradi Károly igazgatónak átadta. Ez ajánlás egy költői léleknek finom, nemes megnyilatkozása, mely könnyeket csal a szemekbe, s mely oly szép és példaszerű, hogy itt egész terjedelmében közöljük : „Harmincz évnél nagyobb idő, hogy a magyar Kárpátokat tanulmányozom, gyönyörű völgyeit keresztül-kasul barangolom, hatalmas szirtjeit járom. — Mindig előszeretettel forditám figyelmemet a geologiai viszonyokra s gyiijtém a köveket. így keletkezett e gyűjtemény. Kevés darab van közte, melyet nem én magam hoztam volna haza útjaimból; s a hosszú évek folyamán minden darabja meghitt barátommá lett. Es ma, midőn haladó korom hegyi bolyongásaimnak egyre szűkebb határokat szab, ma örömmel veszem kezembe egyikét vagy másikát, s elhallgatom, a mint regél azon szép időkről, midőn még üde, rugalmas ifjú erővel iártam a Kárpátok fenséges vadonjait, s másztam a felhőkbe vesző csúcsokat. — Azért édes köveim, maradjatok együtt akkor is, ha én már nem leszek, s legyetek mindvégig őszinte hálám bizonyítékai azon intézet iránt, mely Lajos fiamat 8 éven át oly gonddal képezte és annyi szeretettel nevelte.