Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1902

mélysége, Istenének kegyelme őt, az egyszerű ács fiát, az emberi dicsőség magasságába juttatják: addig lelke alázatos s büszkeségtől, hivságtól ment marad, szive ott érez a földi nyomorúsággal, szenvedéssel, s fölemeli szavát a rabszolgaság eltörléseért, s vezető szelleme lesz az emberszeretet intézményeinek. Élete az igazi lelki nemességnek mintája volt. Erejével, munkájával küzdötte fel magát az egyszerű iparos-család köréből a bíborba, fejedelmek és királyok meghitt körébe, s minden újabb lépésénél, minden újabb körében csak nagyobb lett. Az 1870-iki katholikus kongresszuson tünt fel először a nemzet szine előtt; mélységes tudása, ragyogó ékesszólása, páratlan bölcsesége és diplomatiai érzéke egyszerre magára vonta a magyar haza vezérférfiainak bámulatát. 1873-ban már szatmári püspökké szenteltetett fel, s ez idő óta működése egyházának és nemzetének büszkesége volt. Minő példányképe volt az igazi katholikus püspöknek, minő dicsőséges mintája volt a keresztény lelkületnek! Minő hitvédő volt, midőn ékesszólását a templomban ragyogtatta. A bölcsészet és társadalomtudományok minden eredményét, a modern természettudomány vívmányait, a történettudomány adatait mint tudta felhasználni az egyház igazainak védelmében. Jótékonyságainak hosszú sorozatát, egyházi, iskolai, művészeti, emberbaráti czélokra tett adományait fölsorolni nem is lehet e soi'ok feladata. A közszükséglet minden faja atyjára talált benne, s a Szent-László-Társulat, a Szent-István-Társulat, a poliklinika ünnepein, az orvosok és természettudósok gyűlésein mondott beszédei a lángelmének és emberszeretetnek remekei. Csoda-e hát, ha a Szentszék s magyar király a legnagyobb kitüntetésekkel halmozták el, s a legnagyobbal akkor, midőn 1893-ban a tilág első testületébe,