Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1902

101 ségessége. 1888—1889-ben a tanulók létszáma már elhagyta a 100-at, s aztán folyton emelkedett. 1892—93-ban 140, 1S93 94-ben 150, 1894—95-ben 153, 1895—96-ban 164, 1896—97-ben 172, 1897—98-ban 191 tanuló szorongott már a kis szobákban. A kath. középiskoláztatásnak nagy szerencséjére a nyomorúság ez éveiben támadtak nemes, erős lelkű férfiak, kik tehetségük egész erejével, lelkök egész odaadásával fogtak a nagy munkához, hogy Debreczenben az ősi, hirneves Collegium mellett színvonalon álló katholikus főgymnasiumot szervezzenek modern épületben. S e férfiak fáradhatlan vezérei Szakszó Rezső, prépost-kanonok, debreczeni plébános, ki a megindítás nehéz munkáját, és dr. Wolafka Nándor, makáriai cz. püspök, prépostkanonok. debreczeni plébános, ki a szervezés, végrehajtás, és kivitel nagy művét bámulatos munkaerővel végezte. E két férfiúnak, de különösen dr. Wolafka Nándornak neve összeforr Debreczenben a katholikus elemi nevelés-oktatásügynek is ujabb, virágzó korával, s van abban megható momentum, hogy két századdal előbb makáriai püspök, a piaristáknak finom lelkű tanítványa saját vagyonával telepíti le a rendet Debreczenbe, hogy a kipusztult katolicismust uj életre hozzák, közel két század múlva újra egy makáriai püspök, a piaristáknak egykori tehetséges tanítványa fárad éjjel-nappal azon, hogy a piaristáknak szélesebb körben, szerencsésebb viszonyok között teremthessen m unkakört. Szakszó Rezső, debreczeni prépost-plébános már 1890-ben fáradozik a főgymnasium létesítésén s a prépostság részéről 40,000 korona összeget ajánl fel. A debreczeni kath. egyházközség világi vezérfiaival első sorban az egyházmegye püspökét, dr. Schlauch Lőrinczet. a tudománynak és műveltségnek élő nagy lelket igyekezett az ügynek megnyerni, s az egyházközség már 1890. junius 8-án a főgymnasium ügyében feliratot intézett a boldogult püspökhöz. Midőn pedig 1892. évi márczius havában a kegyes-rend főnöke, Lévay Imre, a debreczeni piarista házat látogatta, Szakszó behatóan értekezett a rend főnökével, hogy mi módon lehetne egy a modern igényeknek megfelelő gymnasiumi épületet emelni s az intézetet nyolez osztályúvá fejleszteni. De a Mindenhatónak kifürkészhetlen akarata nem engedte meg e nemes férfiúnak, hogy tervét keresztülvihesse. Egy szerencsétlen kocsi fölfordulás alkalmával lábát törte, melyet amputálni kellett s így az 1892. évi november havában Váradra költözött.