Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1900

11 vannak pl. az által, hogy nem képesek minden gyermekük tudományos kiképeztetésére ezreket áldozni; azért semmi lealacsonyító dolog sincs abban, ha a testvérek egyikének kezében a toll, a másiknál a szerszám a kenyérkereső eszköz. Még a múltból maradt reánk bizonyos pályák iránt való nagy előszeretet; ezelőtt félszázaddal magyar ifjúnak nem illett mást tanulnia, mint jogot és még ma is a jogi pálya tultömöttsége miatt panaszkodnak az illetékes körök. Honnan van az, hogy napjainkban még mindig bizonyos idegenkedéssel viseltetnek a reál-szakok vagy a kereskedelem és ipar iránt, pedig a pályák ma napság nemcsak, hogy oly megélhetést és társadalmi állást biztosítanak a minőnél szerencsésebbet és jobbat kívánni sem lehet, hanem azonkívül ugyanazon s?or galom és igyekezet mellett az ifjút jóval előbbre is juttathatják, mint a jogi vagy államhivatali fogaskerék. Ennek több oka is lehet. Egyik bizonyára az, hogy nem ismerik az iparos, kereskedő pálya jó oldalát, vagy mert kevésre becsülik azt. „Csak nem adhatom én — a nemes -- fiamat mesterségre, kereskedésbe ?" Ilyen nyilatkozatot is lehet hal. lani. Bizony kevés példa van arra, hogy ügyvéd, biró, orvos s más efféle állású egyének a kereskedői, vagy az ipari pályára adnák erre alkalmas gyermekeiket; holott épen ezen müveit középosztály tagjai tudhatnák legjobban, hogy a fönnebb omli tett pályáknak szép jövőjük van s tudhatják, hogy ezen állapotbeli érdemes, tanult férfiak más, müveit országokban olyan diszes állást foglalnak el s olyan tiszteletben részesülnek, mint bármely hivatalnok. Bizony oka ennek az is, hogy a nemes értelemben vett demokratiai felfogás hiányzik nem kevésnél s ennek helyét arisztokratikus hajlamok foglalván el, a gyermekbe mintegy belenevelődnek. így lesz a fiúból néha áldozat! Mily kevéssé ismeri az ifjú az életet? Hisz igen gyakran csekély külsőség, üres fény, véletlen találkozás, ismeretség, szeszély azon körülmények, melyek az ifjút bizonyos pályaválasztására ösztönzik. Vájjon tanácsos volna-e ilyenkor őt egészen magára hagyni ? — vagy a szülők azonnal magok lépjenek közbe parancsszóval s az ifjú csak engedelmeskedjék? Sem egyik, sem másik, hanem a helyes középút választandó, vagyis mindakét félnek közre kell működnie az elhatározásnál