Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1900

9 Pedig de munkás, hasznos és jóravaló polgáraivá lehettek volna ezek a hazának, ha tehetségüknek és hajlamaiknak megfelelő pályára léphetnek vala. Minden életpálya szép és boldoggá teheti az embert s kell is, hogy minden pályának meg legyenek munkásai, kik az arra való rátermettséggel maguknak és a társadalomnak hasznára váljanak, A középiskola, melyben ti most jártok s az ismereteknek alapvető részeit sajátítjátok cl, jellemeteknek valláserkölcsi kialakulására is főgondot fordítván, csak előkészület azon élethez, melybe a tanuló ifjú, mint honpolgár fog egykoron beilleszkedni s a társadalomnak közjavát előmozdítani buzgólkodik. Nevezetes időpont az, midőn elhagyva kisded játékainkat, a gondnélküli gyermekkort, hatodik-hetedik évünkben az elemi iskola elsőosztályába lépünk. Itt kezdődik a komoly munka : a tanulás. Elvégezvén az elemi osztályokat, eljutunk a második nevezetes időszakhoz, midőn a középiskola, reál, vagy gymnasium első osztályába iratkozunk. Tegyük föl, hogy ide 60 tanuló vétetett föl. Ha én vagy bárki más. ezen tanulók mindegyikéhez azt a kérdést intézné: vájjon miféle pályára készülsz, mi akarsz lenni, kis fiam"? — nagyon valószínű, hogy igen-igen sokan „nem tudom"-mal felelnének. És ez természetes is. Mert ilyen korban még nem igen szokott kidomborodni a hajlam, a tehetség a jövendőbeli pályára. Még a felsőbb osztályuaknál is, hol hajlam mutatkozik már bizonyos pályára, nincs meg mindig a megkívántató tehetség; tehetségük csak képzelt és a vágyból származó önámitás. A tapasztalás tanítja, hogy a tehetség igen gyakran nagyon változó vágyakkal van párosulva. Végre ha minden van, igen gyakran nincs meg a megkívántató anyagi áldozat, vagy a kitartó munka és szorgalom. Hogy a legnagyobb tehetségek is mennyire csalódhatnak hajlamaiknak és képességeiknek megítélésében, csak egy pár esetet fogok fölemlíteni. Munkácsi Mihály, a világhírű festő, először szabó akart lenni, majd asztalos lett, mig végre a festészetre vitte hajlama. Gróf Széchenyi István, ki eredetileg arra volt hivatva, hogy Magyarországot a szellemi és anyagi téren átalakítsa, a katonai pályára lépett, Jókai, a kitűnő regényíró, festő akart lenni. Tohli Ferencz, nagy irodalom-történészünk, orvosi pályára készült. Petőfi Sándor mindenkép színész akart lenni. Arany János is megpróbálta. Kisfaludy Sándor és Károly ott hagyták