Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1898

25 elhagyta, az Alima felső folyásához ért, mely a Kongoba ömlik. A folyót nem követhette, mert oly ellenséges indulatú népre talált, hogy szándékáról le kellett mondani, hacsak az expeditió sikerét koczkára nem akarja tenni. Ekkor északkeleti irányt vett, kísérői elhagyták, sok küzdelem és nélkülözés után 1878-ban elérte az Okangát, a Kongó egy másik mellékfolyóját. Előnyomulásában ezután az esős időszak gátolta. 1879-ben újra a már megtett uton haladt és 1880-ban elérte a KongotFrancziaországba visszatérve, azon tervet ajánlotta, hogy jó lenne a Kongo jobbparti részét az Ogove mellékéhez csatolni. 1883-ban ismét Afrikában találjuk, hol több állomást alapit u. m. Boné, Topé, Franceville, Brazzaville stb. Afrika déli része — a Fokföldet kivéve - még nem eléggé ismeretes, ennek átkutatása még a jövő munkája ámbár itt is jártak már kiváló kutatók u. m. S e r p a P i n t o és H o 1 u b Emil. Ez utóbbinak utazásai főleg azon szempontból érdemelnek kiválóan figyelmet, mert Dél-Afrikát ethnographiai-, geologiai-, botanikai- és zoologiai tekintetben ismerteti meg velünk. Gyűjteményeiből egyes részleteket a monarchia mindkét állama kiváló intézeteinek ajándékozott. Portugáliát minden oldalról váddal illették, hogy afrikai gyarmataival mit sem törődik, hogy a vádak előtt kitérjen, nagy költséggel szerelt fel expeditiót, melynek élére S e r p a P i n t o őrnagyot állította, kísérői Capello Brito és Ivens Róbert voltak. Feladata volt, hogy a Kuanza, Kunene és Kubango forrásvidékét a felső Zambezi közeléig bejárja és ha lehetséges, a Kunene folyását gondosan tanulmányozza. Loandából szándékozott kiindulni, de miután teherhordókat nem kapott, Benguela felé vette útját, majd Bihének tartott, hol hazánkfia, M agyar László, éveken át tartózkodott. Az expeditió tagjai itt két részre oszoltak ; Capello Brito és Ivens Róbert a Kuanzán átkelve a Kuango felé indultak, mig Serpa Pinto délkelet felé vette útját. Serpa Pinto két társa a Kuangon felfelé evezett s azt a 6

u-ig teljesen átkutatták, ugyszinte a körülötte fekvő vidéket is. Serpa Pinto, miután a Zambezi két vízesését a Gonha és a Mozi-oa-tunya nagyszerűségében gyönyörködött, a Kalahári sivatagon keresztül, Schoschongot és Pretoriát érintve. 1879-ben elérte az Indiai oczeánt. Eme útjával megszerezte nevének ama dicsőséget, hogy a legkiválóbb földrajzi utazók között említsük.