Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1898

14 hogy éhen hal. S ha mindezeket tudva, mégis vannak vállalkozók, lehetetlen, hogy azok érdemeinek elismeréséül, hálánk zálogául a tisztelet legkitűnőbb jeleit ki ne fejezzük. Nem feladatom mindazon földrajzi utazók felfedezéseit ismertetni, kik évszázadokon keresztül lankadatlan kitartással folytatták a nehéz küzdelmet, hogy Afrika térképének még eddig ismeretlen helyeit benépesitsék, hanem csak e század utolsó két évtizedének kimagasló alakjait s működésük eredményéé bemutatni. A jelen század kutatóinak halhatatlanja a skót származású Livingstone Dávid. Szegény szülőktől született ]813-ban kik nevelésére kevés gondot fordíthattak. A fiatal Livingstone Dávid keresményéből könyveket vett, önszorgalmából klasszikus műveltségű lett. Yergiliust és Horatiust fennakadás nélkül olvasta. Majd a glasgowi egyetemen orvosi és theologiai előadásokat hallgatott. Orvossá lőn, tanulmányait Kinában óhajtá érvényesiteni, de számára más tér volt kijelölve, mert 1840-ben, mint hittérítő Dél-Afrikába indult. Követte nemes szivének sugallatát s előtte lebegtek a Megváltó szavai: Menjetek és tanítsatok. E minőségben lelkes tevékenységet fejtett ki, oktatta a tudatlan afrikaiakat, felvilágositá a tévelygőket, megerősité őket a hit fegyvereivel. Mig igy egyrészt kötelességének, hivatásának megfelelt, másrészt éles eszméje megfigyelte az őt körülvevő s még eddig az európaiak előtt ismeretlen vidékeket, minden tapasztalatát gondosan feljegyezte- hogy a czivilizált Európába visszatérve közkincscsé tehesse. Három évtizeden keresztül működött Afrika ismeretlen vadonjaiban, hogy a tudománynak s a czivilizáeziónak szolgáljon. Ritka jellemű s nemesen gondolkozó lélek volt, ki nyájas modorával, igazságosságával a tudatlan afrikaiak szeretetét a legnagyobb mértékben megnyerte. Három utat tett Afrikába. Első útjában ^ 184(3—56) felfedezte a Ngámi tavat, a Zambezi felső foiyását s azon utazva felfedezte a világ legnagyobb zuliatagját a M o z i o atunya vízeséseket s ezeket elnevezte Anglia királynőjéről Viktória esésnek. Második útjában (1858 — 54) felfedezte a Sírva és Ny assza tavakat. Harmadik útjában (18fi6—73) fedezte fel a Kongo folyam legkeletibb forrásvizét a Csambezit, majd a Moero és a Bangweolo tavat.