Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1895

A társház folytatólagos története a XIX. században. A piaristák, a parochiát átadják a nagyváradi latin szertartású egyházmegyének. Rossz auspiciumok alatt köszöntött be társházunkba a XIX. század. A devalváczió érzékeny veszteséget ejtett házunk alapítványi tőkéin, a plébánia elvétele sok beneficium s stoláris jövedelemtől fosztotta meg, az 1811. évi tűzvész végveszélylyel fenyegetett bennünket, mindezek oly elszomorító jelenségek valának, melyek itteni existentiankat erősen megingatták. Mint már müvem elején emlitém, 1720. év óta teljesítették elődeink e városban a lelkipásztorkodás!, munkálkodtak egész lelki odaadással, Istenbe vetett bizalommal egy szebb jövő reményében az Urnák veteményes kertjében, megvetették oly hosszú számkivetés után a kath. egyháznak alapját, azt szilárddá tették, gondozták a kath. érdekeket, harczba álltak a kath. hivek polgári jogaiért, újból teremtették a kath. hitéletet és elég virágzó hitközséget. Igaz ugyan, hogy a piaristák tulajdonképeni hivatása a nevelés és tanítás, de azért nem vontuk ki magunkat sohasem, valahányszor reánk mint lelkipásztorokra is szűkség volt, hogy sok példát ne idézzek, csak azt hozom fel, hogy Pesten is a mult században egy darab ideig végezték a lelkészi teendőket, Nagy-Károlyban pedig még jelenleg is reánk van bizva a kath. hivek lelki gondozása. Nem egykedvűen hathatott tehát elődeinkre a liir, midőn a magy. kir. helytartótanács 1807. évi augusztus hó 9-én tudtul adta Egerváry Ignáez rendőrfőnöknek, hogy első Ferencz király a piaristákat Debreczenben a parochia administratiója alól fel-