Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1895

9 vényczikk csak azon záradék alatt fogadtassék el, ha Debreezen város a róni. katli. templom, valamint a szent Ferenczrendi szerzetesek részére épitenrlő templom és klastrom számára helyet jelöl ki. A törvényczikk ily értelemben leendő megváltoztatása végett leküldetett a Karok és Rendek táblájához. Itt a módosítás, vagyis a záradék beillesztése ellen főkép a debreczeni követek Diószegi Sámuel és Lévay Imre hevesen tiltakoztak, mert szerintük ilyesmi más városoknak királyi várossá beczikkelyezésénél szokatlan és soha elő nem fordult. Az érvelés azonban mitsem használván, a záradék megmaradt s megalakult a 108. törvényczikk, melynek szavai a következők: „Miután Debreezen városnak érdemei és különböző háborús időkben és sok alkalommal teljesített szolgálatai oly nyilvánvalók, sőt ő királyi felsége előtt is annyira kedvesek, hogy ugyanazon várost az ő kegyelmessége szerint, valamint már előbb, ugy közelebb is a Leopold-féle kegyelmes diploma erejénél fogva a többi szabad és királyi városok sorába bevenni méltóztatott volna; annálfogva ő felsége kegyelmes jóváhagyásából az országos Karok és Rendek is beleegyeznek, hogy ugyanazon Debreezen város Magyarország és ahoz kapcsolt részek többi városai közé (oly feltét alatt azonban, hogy eatholicus paroehialis egyház felépítése végett és szent Ferenezrendi atyák társházául helyet jelöljenek ki) ismét besoroztassék és királyi várost megillető és a fentebb hivatolt diplomában bővebben elsorolt minden szabadságban és előjogokban megtartassák ós hogy ezeknek folytán az ország többi Karai és Rendei között üléssel és szavazattal bírhasson." Ezen törvényczikk értelmében a kath. egyház ismét visszatérhetett oda, a honnan 163 évvel ezelőtt számkivetésbe kellett mennie. A pozsonyi országgyűlés berekesztése után gr. Csáky Imre, ki már égett a vágytól, hogy Debreczenben a kath. egyház mielőbb visszahelyeztessék, már 1716. év kezdetén elküldte Debreczenbe helynökét, Kebel Mihály nagyváradi prépostkanonokot, hogy a helyek kijelölését kérelmezze és sürgesse, a városi elöljáróság azonban nem volt hajlandó a kérelmet teljesiteni, hanem a királyhoz felterjesztést intézett és az ő kegyessége s kegyelmétő} tette függővé az ügyet. Értesülvén gróf Csáky Imre kiküldöttjének eredménytelen eljárásáról, szintén felterjesztést tett a legfelsőbb helyre, panaszkodván, hogy