Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

31 II. Penates. A penatesek az összes községi életnek védistenei voltak, valamint nyilván, ugy a házban is.

1) Sokan egy és ugyanazoknak tartják a Lar istenségekkel, de tévesen, mivel már Vergilius is határozottan megkülönböztetve ernliti őket midőn mondja Aeneasról: „ liesterumque larem parvosque penates Laetus adit."

2) vagy : „Excipit Ascanius, per magnós, Nise, Penates Assaracique Larem et canae penetralia Vestae Obtestor."

3) A Lares és Penatesek semmi esetre sem tarthatók egy és ugyanazoknak,mert keletkezésük kora lényegesen megkülönböztette őket az ókori községben, bár időmultával természetük hasonlóságánál fogva annyira összeforrtak a kétféle istenségek, hogy már maguk a rómaiak is alig tudtak különbséget tenni, s már a respublica íróinál vegyesen és egymással összetévesztve jelennek meg. „Oly szoros összeköttetésben állanak egymással, hogy a régiek hite csakis egy vallást képezett belőlük : Tűzhely, Daemon, Heros, Laresek mind össze valának zavarva. '

4) Emiitettem már a házi vallás jellemzésénél, hogy a házi vallásnar két szentsége vala: az ősök és a tűz. Az előbbi inkább a család, az utóbbi a lakhely szentsége. Az ősök tisztelete, mint kimutattam, az embereknek egymáshozi viszonyát, a tiiz pedig az emberek és a lakhely közti viszonyt jelképezi s fejti meg az őskorban. Az előbbiből fejlődött a Manes-Laresek tana, az utóbbiból keletkezett a Penatesek tisztelete. Azért is a Penatesek eredete kell, hogy valamivel későbbi legyen, mivel valószínű egyrészt, hogy a meghalás megösmeréséhez korábban jutottak az árják, mint a tűz megösmeréséhez és használatához, másrészt a természetes leszármazásból képződött család korábban birta az ő saját Larját, mintáz adoptált tagokkal és rabszolgákkal bővült s terebélyesebb család az ő isteneit. Ha most felvesszük azt, hogy a Laresek eleinte csak a természetes leszármazottak tulajdona vala, s más idegen meg se közelíthette még imájával sem a Lareseket, akkor természetesnek találhatjuk, ') Okányi: Régiségtörténet. ") Verg. Aen. VIII. 542. :

l) U. o. IX. 250. 4) Fustel de Coulanges u. o. I. 3.