Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1887

17 bomlás gázai akár az edény lyikacsosságánál, akár a fedő tökéletlen zárásánál fogva elillanhattak. A második termék akkor állt elö, ha a gázoknak csak egy része szabadulhatott el a zárt edényből, mikor t. i. a faelemei oly nagy nyomásnak voltak kitéve, hogy legalább részben cseppfoljós anyaggá változhattak. A harmadik szépen sikertilt kísérletnél csaknem az összes gázok az edénybe szorultak s igy az anyag egyön tetű tömeggé változott. A szénbányákból elszálló légnemek arról tanúskodnak, hogy az eltemetett növények folytonos változásban vannak. Azt gondolhatnék tehát, hogy a korhadás akkor ér véget ha a növényeknek minden illó része eltakarodott s csak a szilárd szén marad vissza, keveredve sűrűbb bomlástermékeivel. Ez elméletileg lehetséges folyamat mellett szól azon tény is, hogy a szenek száraz lepárlása alkalmával csaknem tiszta, kevés illó részt (H és 0) tartalmazó, szénanyag marad vissza, mig a lepárolt termékek — a kátrány anyagai — a hűtőkben sűrűsödnek meg. Misem természetesebb tehát, mint azon föltevés, hogy a retortában visszamaradt szén s a hűtőben összegyűlt bonyolult széi,liydrogén vegyek a kőszénben keveredve vannak s csak a lepárlási műtét alatt válnak el. A szenek összetételéről szóló régi hypothesisek, mivel valamennyien e megfigyelés eredményei, egyértelműek csak más szavakkal vannak kifejezve, mint pl. „A kőszén tulnyomólag szénből áll, melyhez kevés bitnmentartalom járul," vagy: „A kőszén tiszta szén és még közelebbről nem ismert—bitumennek nevezett — szerves vegyek keverékének tekintendő." E nézet teljesen kielégítő volt addig, mig a lepárlás termékei közelebbi vizsgálat tárgyai nem lettek, de a mint ezekkel először inkább csak a technikai nyereség szempontjából a szenek mentül bővebb kiaknázása végett foglalkozni kezdtek, a fáradságot kétszeres siker koronázta, mert mig egyrészt a gyakorlati téren hasznos tájékozást szereztek, másrészt világot vetettek a szenek összetételére. Kétely támadt a régi föltevés ellen, mely jobb hiányában még mindig fönmaradt egészen napjainkig, jóllehe t alapjában megingatva s nem is mint egyedüli ura a térnek, hanem mint kiizdö fele egy életrevalóbb nézetnek, mely elul napról napra visszavonulni kénytelen. Nincs analógia, melynek alapján a régi föltevés jogosultságra számithatna. Szülő oka volt a lepárlás fölületes j<ATH. GYMN. ÉRTESÍTŐ. 2