Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1886

I. A latin nyelv módszeres tanításáról a gytimasium J. osztályában. A latin nyelv tanítása kétségen kivül az I. osztályban tartozik a gymnasiumi oktatás legtöbb figyelmet érdemlő momentumaihoz. Az alapvetés munkája képezi itt a tanár feladatát, melynek jó eredménye sok nehézség legyőzését feltételezi. A tanítványok hézagos, rendezetlen ismeretei a magyar nyelv dolgában, a közlésnek általuk még meg nem szokott módja, a tankönyvek tárgyi és alaki hiányai igen sok akadályt gördítenek a tanitás elé. Maga a nyelvtanítás természete, mely a közvetetlen szemléltetést csak ritkán alkalmazhatja és azt a tárgyak helyett azok fogalmaira kénytelen átvinni, kétszeresen megnehezíti a kivánt eredmény kivívását. Köztudomású dolog, hogy a latin nyelv tanitása ujabban módosult, amennyiben a régi módszer, mely a grammaticai alakok emlézésével, összefüggés nélküli mondatok fordításával iparkodott olyan nyelvi készültséget elérni, hogy azzal a remekírók olvasását és megértését eszközölje, nem vezetett a kivánt eredményre. A tanulók elsajátítottak ugyan deelinálasi, vagy coniugálasi ügyességet, de ez a mondattani tárgyalás mellőzése miatt holt eszköz maradt a kezükben, mely a később nyújtott anyag feldolgozására alkalmatlan volt. Az ujabb, vagyis, inductiv módszerre vár a feladat e bajon segíteni; egyrészt, hogy a tanuló természetszerűbben vezettessék az alakok ismeretére s a gépies emlézéstöl megkíméltessék, másrészt, hogy az ismert alakokkal való bánás módra, azoknak alkalmazására a mondatban idejekorán hozzászokhassék. E végből a tanuló, mihelyt a latin irás és olvasás elemi nehézségeit legyőzte, azonnal olvasmányt kap a kezébe, melynek mondatait a tanár lefordítja s a magyar mondat részeiből az eredeti latin mondat részeire tér át, azokat az elemeket szemelvén ki tárgyalás alapjául, melyeken a tanulókkal a legegyszerűbb nyelvi tényeket szemléltetheti. 1*