Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1883

14 kodott br. Kemény Zsigmond, hogy a regény elvonta az olvasó közönséget a drámától, minek hatását szinmtiirók, színészek s a közönség Ízlésének megrontására, szellemesen fejtegette, elmondván: mily szerencsés idők voltak a színészetre, midőn a költök szinmüveinek sajtó alá kerülése egy kis esemény vala, s az egész nemzet figyelmét magára vonta. A könyvárusi boltok ugy ostromoltattak akkor a drámáért, mint most a divatregényekért. A megjelent mii sokáig maradt nemcsak néhány iró, de minden polgárosult kör kedvenez társalgási anyaga. A kritikusok taglalták, a nők szavalták egyes helyeit, a férfiak szelleméről, irányáról, technikájáról és jellemei felöl vitatkoztak. Ha aztán színpadra hozaték, a közönség kiképzett eszmékkel, határozott vágyakkal ment Thalia templomába. Ma már a regény nemcsak a drámától, de elvonta az olvasó közönséget a költészet minden egyéb más fajától, sőt az érzékiségnek hódolók, a képzeletet felcsigázok, a tiszta erkölcsöt megmételyezök elvonták még az e nembeli kitűnő termékektől is; s e romboló ár ellen való küzködés valóban korszakszerüvé lett. Hányan olvassák ma Kemény, Eötvös remek müveit Ponson, Kock és Montepin silány regényei helyett ? Igaz, hogy azok nem is az aljast, a bűnt s a beteg agy rémes látományait festik tetszelegve, ingerlöen, szemkápráztató színekkel, hanem az eszmék harczát, az erény diadalát, a bűnök bünhödését, az erkölcsi hatalom kérlelhetetlen igazságszolgáltatását. Müveik a letűnt vagy folyamatban levő társadalmi élet hü, de eszményitett tükrei, bírálatai, mik kibékítenek sorsunkkal, felemelik lelkünket; megvilágítják, hogy sok igazságtalanság látszólagos, csak nekünk az; s igy meggyőznek az erkölcsi világrend létezéséről, melyet boszulatlanul senki sem sérthet meg, noha a nemezis teljes hatalmában csak a mélyebb vizsgáló szemei előtt mutatja magát. Eötvösnek egy-egy könyve, mint Gyulai találóan mondja, nemcsak szép mii, de jó tett is. íme egyik ezt tanítja: „Bús napjaitok el fognak múlni, a világ fájdalmát kedveseitek ölelései, kedveseitek sértéseit a világ fogják kipótolni, csak az önzőnek nincs vigasztalása a földön!" — Vagy tekintsük Kemény Zsigmond müveit, ki „nem annyira a bűnök tragikumát rajzolja, mint inkább a nemes szenvedélyek, mondhatni az erény tévedéseit. Mintegy hirdetni látszik, hogy a bűntől könnyebb megóvni ma-