Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

62 Ifjuságunk óta hozzá szoktunk ellentétet tenni — s ezt érzékeink is megerősítik — a viz mozgó s a föld szilárd tömege között. Mily rémitő tehát azon pillanat, ha most a talaj, melyen állunk, rögtön megmozdul s lábaink alatt megelevenül. Egy szempillantásnyi idő megsemmisíti minden előbbeni időnk illusióját. Meg vagyunk csalatva a természet nyugalma fölött, s nem bizhatunk többé a talajban, melyre léptünk s a mire fáradalmaink kipihenésére, testünk biztonságba tétele végett hajlékokat emeltünk; látván az erős várakat, a diszlő palotákat, az emberi produktum remekeit egy pillanat alatt összeomlani, sőt temetőnkké válni! A föld rázkódása megrendíti a legnyersebb embert ép ugy mint a legvadabb állatot; megmutatván nekik, hogy csak ideiglenes lakói e földnek, mert ha ő megmozdul nincs menekülés, hiába futunk, hiába rohanunk. Orinoko krokodiljai, melyek különben oly némák, mint a mi gyíkjaink, elhagyják a megrázkódott folyam medrét és ordítva sietnek az erdők felé. De minek is rajzoljam tovább a földrengések veszedelmeit, hadd mutassák ezt a példák magok. 1692. Jamaikában volt egy földrengés, mely épen hullámzó mozgása miatt a legborzasztóbbak egyike volt. Port-Royalban, egy ottani lelkész leírása szerint, ugy látszott, mintha az egész földfelület folyóssá változott volna. A talaj a tenger hullámaihoz hasonlólag ingott. Az emberek a szerencsétlenség kezdetén rémülten rohantak az utczákra, de itt a föld hullámzó mozgása miatt elestek s ide s tova gurultak. A földön egyszerre két-háromszáz repedés támadt, melyek csakhamar becsukódtak. Temérdek ember lelte ezen repedésekben sírját; némelyek csak testük felével szorultak ily repedésekbe, másoknak a becsukódás után csak a fejők látszott ki a földből, mig mások előbb elnyelettek s ismét kihányattak. 1875. november Lissabon pusztult el földrengés következtében. Mindenki tudja, hogy Lissabon mai nap is egyike Európa legelőkelőbb kereskedelmi városainak; de néhány évvel a földrengés előtt még sokkal élénkebb volt benne a forgalom, mint most. A város a Tájo folyó északi part ján, hét dombon terül el; az épületek a Tájóval együtt kanyarodtak s lassanként emelkedtek a dombok felé. A ki a városban volt, az a világ legszebb folyóját látta maga előtt. Szélessége egyik parttól a másikig vagy hét kilometert tett ki s e széles viztükör az összes tengermelléki népek mindenféle bajóinak gazdag birodalma volt. A