Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

35 jegyzésem. Tanácsolom ugyanis, hogy a fenyegetőzés csekélységért soha, általában ritkán történjék, sok esetben jobb, ha saját kárán tanulni hagyjuk; de ha ily igéret megtörtént, ne maradjunk szószegők.— Rabbá teszik a gyermeket a példa s a szokás. Többször emlékeztünk már róluk, s most csak eredményeiket mutatjuk be. Sem fösvény, sem pazar, sem hazug, sem irigy, vagy kevély ember, mint ilyen, nem születik, azzá csak körülményei teszik. Igaz, hogy egyik másik emberben mutatkozik ezek valamelyikéhez hajlandóság, a mint az egyéni természet tárgyalásánál látni fogjuk, de a helyes nevelés sok eszközzel bir s még több módot ismer, hogy ezeket még csirájukban elfojtsa. A rosz példa és a rosz szokás az, mely ily romlott kedélyt nevel, mert a gyermek mit sem tud, a mit nem tapasztal. — Az itt előadottakban az állapotok uralkodnak a gyermek felett; gyakran azonban a gyermek ura lesz állapotainak. Igy származik a jószívűség, a bizalom, a remény, a gyermekdedség, az alázatosság, a mértékletesség, a nyíltság stb. Ez a kedély jó oldala, melyet hasonlóan a példa s a szokás által lehet létrehozni. Minden érzelemnek, minden vágynak, indulatnak és szenvedélynek meg van a poláris ellentettje. Ha tehát az egyiket nevelni akarjuk, elnyomjuk a másodikat. — A hazugságtól ugy lehet elszoktatni, ha az őszinteséget neveljük stb. Ez a legjobb s legkézzelfoghatóbb eljárás a kedély nevelésében. Felesleges mondanunk, hogy e tekintetben késnünk nem szabad, mert „consvetudo altéra natura" mondja a latin, s a szokás ellen legtöbb esetben hiába küzdünk. A kedély igen gyorsan fejlődik a gyermeknél. A gyermek alig tud még beszélni s már is indulatoskodik, már gyűlöl és szeret, vágyódik, rokon- és ellenszenvet mutat. Már előbb emiitett korszakban nagy lendületet vesz, miután azonban a gyermek még öntudattal nem bir, a kedély balkinövései sem okozhatnak nagy kárt s károsaJí csak annyiban lehetnek, a mennyiben az öntudat kialakultával meg erősödhetnek. A második korszakban a kedély fejlődése szabályosabb, mert bir központtal, melyből kiindul s ezen központ a gyermek én je. Önzése minden tettében, minden szavában nyi latkozik, ez táplálja, ez vezérli. A kedély nevelése annál fontosabb, mert valamint a nemes kedély az embert eszményi szépségében ragyogtatja, ugy a romlott kedély az embert az állatnál alább sülyeszti. Mit kedvelünk annyira a gyermeknél, mit tisztelünk a nőnemnél, nem-e a nemes, romlatlan kedélyt? Ha a kedély elfajult, elfajult az egész ember. A kedély fejlődése roha3*