Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

25 az ifjúnak nehéz s a mi ezek előtt csekélységnek látszik, azt a gyermek igen fontosnak tartja, azért az utóbbi vágyódik oly dolgok után, melyek az előbbire nézve legkisebb érdekkel sem birnak. Minden életkorszaknak van bizonyos jellemző vonása. A gyermek utánoz s utánozva ügyességre tesz szert, szokásokat sajátit el stb.; az ifjú goudolkodik s gondolkodva ismeretet szerez; megismeri az igazat, a szépet és a jót s ez ismét alapja a férfiú jellemének. Látjuk, hogy az elsó alapját képezi a másodiknak s vele együtt a harmadikba olvad. Azért a tehetségek fejlesztéséhez meg kell választanunk a kellő időt. Nevetségessé válik, a ki a gyermekkel ugy akarua elbánni, mint az ifjúval, ki nagyobb fejlési fokot, több észt tételez föl benne, mint a mennyivel koránál fogva bírhat. S mégis gyakran találkozunk oly szülőkkel, kik gyermekök kora eszével dicsekednek. Tagadhatlan, hogy a szülői szeretet gyermekéhez szép reményeket köt, s azért tehetségét néha túlbecsüli, de másrészt a gyermeke hibái iránt vak szülő, angyalt lát gyermekében, ha mindjárt legroszszabb is valamennyi közt; a hibák onnan valók, hogy a szülő a gyermek fokonkénti fejlődését nem ismeri, már pedig neki mint első nevelőnek ezen fokozatos fejlődést ismernie, átértenie, arra támaszkodnia kell, kiilömben különlegességeit és kinövéseit balul itéli meg s még kevésbé fog érteni azok gyógyításához, nem ért pedig azért, mert nem tudja, honnan származnak s mivé fejlődnek. A nevelőnek első kelléke, hogy tudja magát azon álláspontra helyezni, melyen nevelendő gyermeke áll; elbuvik a gyermek mögé s mégis oda tereli, a hova akarja. Ebben és csak ebben áll a nevelés művészete. Czélom ezek után előadni, mily egymás utánban ébrednek a szellemi tehetségek, a) Az élet első szakában a test fejlődése rohamos. A gyermek teste tulnyomóságot gyakorol szelleme fölött, azért élete „testi". Ezen élet tart addig, mig a gyermek öntudatra nem jön, mely által szelleme, a test hatalmából némileg kibontakozik, b) Későbbi fejlődés által a test és a szellem mind inkább egyensúlyba jönnek, s a körülményektől függ, ha néha egyik a másikat legyőzi. Ez a test és szellem közti harcz korszaka (máskép vergődés korszakának nevezhető), mely végre helyes irányú nevelés mellett a testet alárendelt szerepre kényszeríti. A győztes szellem tovább folytatja éleiét s ez c) a szellemi élet korszaka, melyben a szellem az ur, a test a szolga ; amaz parancsol, ez engedelmeskedik. E három életkorszakon keresztül fejlődik az ember eszméje.