Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1880

6 tan, mint tekintélyes népcsalád jelenhetünk meg a világ nagy színpadán más népek mellett: akkor természetszerűleg kötelességünk arra is törekedni, hogy ez a kapocs, mely bennünket összetartva, nemzetté teszen, hogy ez a kapocs — mondom — erőteljes, örök életii és ne máról — holnapra készült legyen. De hogy e nyelv csakugyan, mint jelenté­keny összekötő kapocs szerepét képezze valamely nemzet életében s egyszersmind a nemzeti szellem hatalmas ébresz­tője, kutforása és föntartója lehessen, szükséges, hogy az necsak az emberek ajkain éljen, hanem jelesebb irólt által maradandó becsű müvekben nyilatkozzék, azaz, mi sem hathat erőteljesebben a nemzeti szellem ápolására és kifej­lesztésére és viszont a nemzeti szellem miben sem tükrö­ződik vissza fényesebben, mint valamely nép irodalmi mű­ködésében. Csakhogy ezen irodalmi működés egyszersmind azon czél felé irányuljon, mely az emberiség magasabb ren­deltetésének, hivatásának megfelel. Ertem ez alatt az iroda­lom valódi ragyogását és nem szemfényvesztő csillogását. Az irodalmi működés ne csak külterjedelemben, hanem bél­tartalomban is fölülemelkedjék a köznapiasság színvonalán. Az igaz, jó és szép eszméje itt is érvényesüljön, mert „el­vész a nép, mely tudomány nélkül való" de egyúttal „min­den népnek talpköve, támasza az erkölcs, mely ha elvész, Róma megdől, és rabigába görbed." Ne az álmüveltség, ne az álfölvilágosodás uszályhordozója legyen tehát az iroda­lom, hanem a valóban nemes tetteknek csörgedező forrása, mert a nép irányt nem ad, hanem csak vesz. És kétszeresen jaj azon irodalmi vezéregyéniségnek, ki e lobogó fáklya fé­nyével, a tudomány szövetnekével nem fényt és világossá­got, derít a homályban tévedezökre, hanem rosz akarattal fölforgatni törekszik a társadalmi rendet e fölvilágosodás jelszava alatt. De az író csak fel sikert ér el még akkor, midőn müve megirásánál saját „én"-je érzelmeit fejezte ki. Ha czélt akar érni, a természetszerüség nála elkerülhetet­len. És ez a természetszerüség adja meg neki azon magasz­tos és bámulandó fölényt, melylyel öt a sokaság körülövezi. Innen az a hatás, melyet ő milliók szivében előidézni képes; ellentétben avval, ki csinált érzelmeivel tetszeleg magának s légváraiban kalandozva, elfelejteni látszik azt, hogy ö e föld szülötte, melynek áldásait élvezi. Kiaknázhatatlan kincsbánya az emberi kebel és a nagy természet minden izé-

Next

/
Thumbnails
Contents