Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1877

8 felfogását felülhaladják. Ha azonban mégis megtörténik az ilyesmi, s ha kitérő feleletünk ki nem elégiti, vagy igyekezzünk figyelmét másfelé fordítani, vagy utasítsuk egyszerűen vissza, figyelmeztetve éretlensége- és fejletlenségére. A fegyelem positivnak nevezhető eme segédeszközei közül hátra volna még a leghatalmasabb : a példaadás. Oh szerencsés sziilö, aki jó példát ad gyermekének és oh szerencsés gyermek, aki jó példát lát szüleitől! Oly világosak és oly szembeötlők a jó példaadás áldásos eredményei, hogy annak czélját és hasznát még e népszerűnek lenni törekvő értekezésben sem látjuk szükségesnek fejtegetni. Csak arra kérünk minden szülőt, aki szivén viseli szerette gyermekének javát és megalapitani óhajtja jövőjét : igyekezzék a gyenge csemete előtt jópéldával elöljárni, vagy legalább a roszat előtte eltakarni, elsimítani. A társaság minden körülmények között a legmélyebb és legmaradandóbb hatással van az emberi lelkület alakulására, ezerszeres jaj tehát azon atyának, aki önmaga rontja meg az ö társaságában legtöbbet forgolódó ártatlan gyermek szivét, lelkét és eszét! A • vadállat is ápolja tőle telhetőleg kicsinyét és igen gyakran kész érette önmagát is feláldozni; egyedül az ember törne átkos törekvéssel, vagy menthetlen hanyagsággal édes szülöttének romlására?! Lehetetlen! Vagy alig érdemli meg az „ember" nevet! Bármi szerény a kör, bármi korlátolt a helyzet, a melyben a gyermek nevekedik: jó szülőknek jó példája menynyé képes varázsolni azt számára s hogy az ember jó példát adjon édes gyermekének, nem szükséges ahhoz sem gazdagság, sem fényes állás vagy mély ismeretek, csak a mindent megnemesitö tiszta szeretet : az igazi szülői szeretet. E szeretetnek kell egyébiránt vezérelnie a szülőt a fegyelmi nevelés minden fokozatán keresztül. Amilyen szeretettel igyekszünk a jóra szoktatni és a roszról leszoktatni gyermekeinket, buzdítás, oktatás és példa segélyével, ép oly szeretet által kell vezéreltetnünk akkor is, ha netán a fegyelem többi segédeszközeit :az intést, fenyegetést és a fenyítést, szóval a szoros értelemben vett büntetéseket kellend igénybe vennünk. A fegyelem fogalmának meghatározásánál már emlitve volt, hogy a fegyelem czélja a gyermeket ha kell erőszakkal is jó títra téríteni, érzéki természetét meghajlítani, vagy éppen megtörni. A büntetések e czél kivitelében támogatnak bennünket. Ha azonban az előbb emiitett segédeszközei a fegyelemnek oly szigorú körültekintést igényelnek alkalmazásukat illetőleg, nem kevésbé fontos a büntetések alkalmazása. Ezek, amint látjuk, némi egymásutánban, bizonyos