Református főgimnázium, Debrecen, 1942

4 közegek, bármennyire sajnálták is elvonni ezt a nevelőotthont eredeti rendeltetésétől, mégis a pompás folyosók, termek és higiénikus berendezések láttán önykéntelenül így kiáltottak fel: az Üristen is kórháznak teremtette c/l az épületet! És igazuk volt. Gondoljuk csak meg, hol találna a katonaság Debrecenben még egy ilyen kórháznak alkalmas épületkomplexumot, mint a mi központi fűtéses gimnáziumunk és kollégiumi egyetemi internátusunk? Ha igaz az, már pedig igaz, hogy a messze orosz rónákon dúló csaták vérzivataros, szörnyűséges poklában megsebesült vagy megbetegedett magyar honvédnek higiénikus környezetben való gyógyítása, életének megmentése, egészségének visszaadása fontosabb dolog, mint bármely békésen dolgozó magyar tanárnak vagy diáknak egyéni kényelme, akkor boldog megadással kell tűrnünk sorsunkat, meghozott áldozatunk felemelő érzésekkel tölthet el bennünket. A debreceni református Kollégium sohasem tért ki kötelességeinek teljesítése elől, melyekkel a magyar hazának tartozott, sőt lelkesedéssel és odaadással végezte azokat. Az elmúlt világháborúban sok ifjú hőst áldozott fel a nemzet védelmében, anyagilag pedig oly mértékben lerótta a maga adóját, hogy túlságos önmegerőltetése szinte alapjaiban rendítette meg. A magasabb eszmék érdekében való alázatos lemondás és önkéntes áldozat a Kollégium lelkiségéhez tortozik, ez a szellem kell, hogy eltöltsön bennünket is, amikor az új esztendőnek sok nehézsége előtt megállunk. A feltornyosuló rengeteg akadály láttán ne azt magyarázgassuk tehát kicsinylelkű sápítozók módjára, hogy miért nem lehet ezt ineg ezt megcsinálni, hanem akaraterős elszántsággal azt kutassuk, hogy hogyan lehet megcsinálni. Elismerem, hogy hátrányban vagytok azokkal a tanulókkal szemben, akik zavartalanul folytathatják tanulmányaikat a megszokott helyen és időben. Nélkülöznötök kell a szép, tágas folyosókat, központi fűtéses, kellemes tantermeket, a különböző szakelőadó-termeket, a hatalmas szertári anyag gazdag szemléltetését, a kettős tornacsarnok kényelmét. Pedig ezek nem valami elítélendő elpuhultságnak az okozói voltak Nálatok, hanem rendszeres tanulástoknak és eredményes testi-lelki fejlődésteknek Titeket méltán megillető biztosítékai. Azután a természetes és fejlődési korotoknak megfelelő életrenddel ellentétes módon kell berendeznetek napjaitokat, megalkotnotok munkabeosztástokat. Eddigi tanulópályátok alatt az volt a rendszer, hogy délelőtt jártatok iskolába, s délután készültetek odahaza a másnapi leckékre. Az idén minden második hónapban délután kell járnotok iskolába, s délelőtt kell elkészülnötök az iskolai tanórákra. Ez a körülmény nemcsak Nektek lesz furcsa és szokatlan, különösen kezdetben, hanem mégzavarja szüleiteknek otthoni, családi életrendjét is. De nem tehetünk róla. Ez a Ti hadiszolgálatotok a Ti korotokhoz képest. Ügy érezhetitek, hogy Ti is kiveszitek részeteket ebből a szörnyű háborúból a Magatok módján azzal, hogy nevelőotthonotok átengedésével és életrendetek megzavarásával áldozatot hoztok a magyar katonákért. De ezt önkéntesen, jó kedvvel kell tennetek, mert csak így van lemondástoknak valódi értéke, s így van igazi jellemnevelő ereje. Kedves Fiaim, én a nagy nyilvánosság és felsőbb hatóságaink előtt bizonyságot akarok tenni arról, hogy a debreceni református Kollégium inai ifjúsága méltó elődeihez. Ezt az ifjúságot is áthatja az alázatos lemondás és az önkéntes áldozat szelleme. Ez az ifjúság nem zúgolódik, nem panaszkodik, mert a hősi harcban megsebesült magyar honvéd iránti csodálata és szeretete elnyom benne minden önös indulatot. Megindul tehát majd a munka, és folyni fog a tanítás sok hátráltató akadály között. De könnyen lehetne majd kényelmes magyarázatot találni akkor, ha a fenyegető neveléstani nehézségek miatt leszállana a tanulmányi színvonal, csökkenne a tanulói munkakedv, tágabb lenne a növendékek lelkiismerete, meglazulna a fegyelem, bomladoznék az iskolai jórendl Fogadjuk meg, édes Fiaim, hogy a mai időkhöz és hozzánk nem méltó ilyen gyáva mentegetődzésliez nem fogunk folyamodni! Hanem ha hanyagságtok folytán elkövettek valami hibát vagy vétséget, azt Magatok előtt férfiasan be fogjátok vallani, és mindent meg fogtok tenni annak jóvátételére.