Református főgimnázium, Debrecen, 1942

36 időszerűtlen munkaterve, formaságokhoz való merev ragaszkodása nem tudta vonzani az ifjúságot. Üj tartalommal kellett megtöltenünk a Kör működését. Legfőbb feladatunknak azt tartottuk, hogy az önképzés munkájába a Kör minél több tagját bevonjuk, és ezáltal végét vessük annak a már megszokottá vált állapotnak, hogy az önképzőköri életből csak néhányan veszik ki a részüket. Ezt a célt szolgálta a próbaképpen bevezetett és nagyszerűen bevált új üléstípus : a vitaülés. Vitaüléseinkkel sikerült elérnünk azt, hogy időszerű világnézeti, irodalmi és művészeti kérdések megtárgyalásában nemcsak az előadók és néhány bíráló, hanem a Kör minden tagja résztvett. Munkatervünkben megőriztük az Önképzőkör irodalmi jellegét, e mellett azonban helyet adtunk az ifjúságot érdeklő világnézeti kérdéseknek is. A világnézeti kérdések fölvetése új színnel gazdagította a Kör munkáját. Felolvasó üléseinken előadások hangzottak el többek között a mai magyar társadalomról, a faji kérdésről, az erdélyi magyarság problémáiról stb. Az előadások mellett minden ülésünk műsorán szerepelt egy időszerű irodalmi vagy művészeti eseménnyel foglalkozó krónika, szavalatok, valamint egy klasszikus zenemű ismertetése és bemutatása hanglemezről. Vitaüléseinken foglalkoztunk a magyar szellemi élet időszerű kérdéseivel, így a népi és polgári irodalom viszonyával, a magyar film problémáival, más alkalommal pedig a képzőművészet legújabb irányai szerepeltek üléseink műsorán. Egyik vitaülésünkön Szekfű Gyula .és Németh László Széchenyiről alkotott felfogását, állítottuk egymással szembe. Németh László munkásságával rendes felolvasó ülésünkön is foglalkoztunk. Külön ülés alkalmával áldozott a Kör a nagy regényíró, Móricz Zsigmond emlékének. Vitaülések alkalmával gyakran szerepeltek az ifjúságot legközelebbről érdeklő kérdések is, amelyeknek megtárgyalása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy üléseink iránt mindvégig nagy érdeklődés nyilvánult meg. Sikerült az Önképzőkört valóban az ifjúság egyesületévé tennünk, ahol a felügyelő tanár irányításával igazi önképzés folyhatott. Az új tartalomnak és új szellemnek megfelelően szakítottunk a sok formai hagyománnyal, amely eddig csak kerékkötője volt az Önképzőkör fejlődésének. Egész évben tartottunk 18 ülést, ami az előző években elért eredményekhez, de főként az iskola mostani nehéz viszonyaihoz képest, a Kör munkájának sikerét bizonyítja. Rendes felolvasó üléseken elhangzott 31 műsorszám, 5 zeneismertetés és zeneszám, 1 felolvasás, 1 irodalmi ismertetés, G előadás, 6 krónika, 12 szavalat. Nyolc vitaülésünket szintén egy-egy előadás, illetve ismertetés vezette be. A folyó tanévben ünnepelte meg Önképzőkörünk a Kollégium Önképzőköre fennállásának századik évfordulóját. Ebből az alkalomból rendeztük minden évben szokásos nyilvános ünnepélyünket. Az idők komolysága és az elénk tornyosuló rendkívüli nehézségek nem engedték meg, hogy jubileumi ünnepélyünket fényes külsőségek között rendezzük meg. Ünneplésünk ennek ellenére nagy élményt jelentett mind az érdeklődő közönség, mind az ifjúság számára. Április 11-én a Tisza István Tudományegyetem aulájában rendezett ünnepélyünk a hatalmas termet zsúfolásig megtöltött közönség előtt mutatta meg, mit adott a debreceni református Kollégium Önképzőköre a magyar szellemi életnek. A Kör volt tagjai: Szabó Lőriiic, Karácsony Sándor, Gulyás Pál és Juhász Géza szereplésükkel arról a szellemi közösségről tettek bizonyságot, amely ma is a Kollégiumhoz, közelebbről az Önképzőkörhöz fűzi őket. Szabó Lőrinc az Önképzőkörhöz fűződő emlékeiről beszélt, Karácsony Sándor ünnepi előadásában az Önképzőkör szerepét és a nevelés szempontjából vett fontosságát ismertette, Gulyás Pál „Körről-körre" címen olvasott fel, Juhász Géza pedig az Önképzőkörnek és a Kollégiumnak a magyar irodalomra tett hatását foglalta össze előadásában. Az ünnepély műsorát méltóképen egészítették ki az ifjúsági ének- és zenekar számai, továbbá Csobán György VIII. o. tanuló szavalata. A centennárium alkalmából dr. Kölcsey Sándor, városunk polgármestere, a Kör két legbuzgóbb tagjának megjutalmazására 100—100 pengőt utalt ki. A tanári kar a pénzjutalmakat Bornyi Sándor VIII. b) és Módy György VII. b) o. tanulóknak ítélte oda.