Református főgimnázium, Debrecen, 1941

8 felbukkanó forrása. Cselekvés és munka legyen imádságod (Handeln, wirken sey dein Gebei !), írta jegyzetei közé a Hitel jeligéjének szánva. A cselekvés, a teremtés vágyát Széchenyi gondolatrendszerében az emberi lélek mélyén feltalált isteni szikra magyarázza ; az isteni szellemmel áthatott emberi lélekben Isten szólal meg, akinek ezzel a lélekkel terve van, s rajta keresztül megy végbe a folytonos teremtés végtelen világfolyamata : az ember, „mint Istenség szikrája csak abban talál váltig eledelt, ha teremthet! Nézzünk a leghatalmasabbtul lefelé az egész emberi nemre, s mindegyik sejtve vagy sejdítlen teremt, vagy teremteni törekedik". A munka tehát Széchenyi szemében az ember Isten-rendelte céljai betöltésének, hivatása teljesítésének eszköze : „e földön minden élő lénynek, s eképp az embernek is, van valami hivatása, bizonyos rendeltetése". Minden ember számára van valami foglalatosság, amely hozzá leginkább illik, amelynek legjobban megfelelhet, amelyen kívül sehol és soha nem gyakorolhatja Istentől nyert erejét, sajátságát, tökélyét teljes mértékben, egész kiterjedésben. Az egyén életének központjában Széchenyinél a hivatásbeli munka áll, melynek alacsony és magas helyzetben lévő egyaránt eleget tehet és kell is tennie. Széchenyi szemében az isteni rendeltetés, a legkisebb és legnagyobb jelentőségű helyzetet elfoglaló egyén hivatásának tökéletes betöltése és ezáltal a világ formálásában való részvétel adja meg az egyén értékét, melyet szeret emberméltóság névvel nevezni, s melynek feltétele szerinte „összes emberi energiáink s köztük elsősorban faji kiváltságaink kiaknázása". Az alkotási képességet tekinti az ember egyetlen tulajdonának, melynek örülhet, mert ez Istenhez köti őt : ,, éppen ezért azon egy isteni tulajdon fej lését magunkban, mieinkben, honosinkban és embertársainkban gátolni, vagy minden tehetségeink szerint előmozdítani — azon tett, mely által halálunkat vagy halhatatlanságunkat leginkább határozzuk el". Ám Széchenyi, midőn az egyén tökéletesedését, lelki és testi adottságainak, anyagi lehetőségeinek mennél teljesebb kiaknázását sürgette : szeme előtt soha sem az egyes ember egyéni felemelkedése lebegett, s nem is az egyetemes emberiség általános fejlődésére gondolt. Számára minden egyéni tökéletesedésnek, minden egyéni fölemelkedésnek és munkának egyedül a nemzeti közösség érdeke adott értéket és értelmet. Minden tettét és gondolatát a magyarság, e szíve vérével szeretett ,,keleti raj" egyetemes nemzeti érdeke irányította. Hivatásunkra mennél tökéletesebb felkészülésünk s munkánk mennél lelkiismeretesebb elvégzése, Széchenyi tanítása szerint — nemzeti érdek! „Mennyivel számosabb jó és tökéletes építőmester, fegyvergyártó, ács, tímár, asztalos van egy országban, annál rövidebb idő alatt s így kevésbb időveszteséggel fognak erős építmények, jó fegyverek s bútorok előállíttatni, s azon mestereknek öszveleg' ügyessége, vagy inkább azon lelki mennyiség, mely mindezen tárgyak körül úgyszólván a teremtő erő, határozza el egy nemzetnek a töb-