Református főgimnázium, Debrecen, 1941

6 ségét. Szaktárgyaiból számos előadást és felolvasást tartott iskolai ünnepélyeken, különböző társadalmi alakulatokban, közeli városokban és falvakban. 1916-ban az oláh betörés idején, amikor tömegesen menekültek a székelyek Debrecenbe, s iskolánkba is nagyon sok székely fiú iratkozott be, a tanári testület megbízásából ő volt szálláskeresőjük, ruha vásárlójuk és felügyelőjük. Egyébként is megható volt az a gondoskodó édesatyai szeretet, melyet tanítványai iránt érzett. Csupa szív, csupa jóság volt irányukban, lelkében gyökerező csodálatos segítésvágytól ösztönözve ellátta őket szellemi és anyagi javakkal egyaránt. Hogy növendékei mennyire ragaszkodtak hozzá, azt legékesebben bizonyítja az a körülmény, hogy a világháború idején iskolánk katonatanulóival állandó levelezésben állott, s ennek beszédes emléke a 'még ma is meglévő többezer levelezőlap és egy hatalmas fényképsorozat, melyeket hűséges szeretetük bizonyságaképpen hadbaszállt tanítványaitól kapott. Tanári és emberi egyéniségének hű tükre az a mélyen megható önvallomást tartalmazó levél, melyet búcsúképpen a tanári testülethez intézett. Valóban úgy tekintett mindig a debreceni Kollégiumra, mint a magyar reformátusság szemefényére, büszkeségére, tündöklő és vezérlő csillagára, a magyar református tanítás- és nevelésügy legkiválóbb előharcosára, melyet hűséges gyermeki odaadással szeretett, s melyért önzetlenül és áldozatosan dolgozott. Nyugodt lelkiismerettel mondhatja el magáról, hogy 36 éves tanári pályáját csak a Kollégiumnak szentelte, valósággal a Kollégiumért élt. — A szerető gondjaira bízott ifjúságot tiszta erkölcsre, hithűségre és igaz hazafiságra oktatta, és határtalan jóakarattal igyekezett elősegíteni tanulói pályájukon előhaladásukat. Kartársaival való érintkezésében mindig a közös célokért és eszmékért küzdő pályatársaknak kijáró megértő szeretetet és megbecsülő tiszteletet tanúsította. E kiváló tanári és emberi jellemvonásaival kiérdemelte valamenynyiönk őszinte tiszteletét, nagyrabecsülését és kartársias ragaszkodását. Távozása súlyos veszteséget jelent intézetünknek, nemes egyéniségét, derűs humorát, színes beszédét, izzó magyar lelkesedését fájdalmasan fogjuk nélkülözni testületi életünkben. Dr. Tóth Béla 1908 június 15-én született Cigándon. Középiskoláit a kisvárdai állami gimnáziumban végezte az 1921—29. években. Az érettségi letétele után a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozott be, ahol 1934 áprilisában középiskolai tanári oklevelet szerzett a magyar-latin szakcsoportból, 1936 júniusában pedig summa cum laude fokozattal bölcsészetdoktori diplomát nyert. Egyetemi tanulmányai alatt tagja volt a Kollégium tanárképzőintézetének, gyakorlótanárjelölti éveit a mi intézetünkben töltötte. 1935 október 1-től december 31-ig a karcagi református gimnáziumban szolgált óraadótanári minőségben, 1936 szeptember hó 1-től a mi gimnáziumunk helyettes tanára lett, 1938 október 3-án pedig az egyházkerületi közgyűlés rendes tanárnak választotta meg kitűnő szakképzettségéért, igen jó nyelvképességéért és széleskörű