Református főgimnázium, Debrecen, 1941

31 illemórák iránt, mint az előző években, most is nagy volt az érdeklődés. Növendékek látogatása. Növendékeiket a vallástanárok is látogatták, amennyire ezt a lehetőségek engedték s a lelkigondozás hatékonyabbá tétele megkívánta. Konfirmációra előkészítő vallástanár konfirmándusait rendszeresen látogatta. e) Hivatalos látogatások. Gimnáziumunkat a tanév folyamán az a megtiszteltetés érte, hogy az egyházkerület részéről maga a Püspök úr is meglátogatta hivatalosan dr. Papp Ferenc tanügyi főtanácsos, egyházkerületi középiskolai f< lügyelő úr társaságában december hó 15—16. napjain. Tanórákon való hospitáláson kívül mindketten résztvettek három ifjúsági egyesületnek : az ifjúsági gyülekezetnek, az önképzőkörnek és a táj- és népkutató szakosztálynak nyilvános gyűlésén is. .Tapasztalataikról a december hó 16-án tartott tanári értekezleten számoltak be, melyen a középiskolai felügyelő úr jelentése végén megállapította, hogy az intézetben jó munka folyik, céltudatos és tervszerű a nevelés és oktatás menete. A meglátogatott órák alapján kijelentette, hogy a tanári kar hivatásának teljes tudatában van. D. dr. Révész Imre püspök úr zárószavaiban annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a debreceni református Kollégium gimnáziuma a legbelsőbb védőövezete a magyar református iskolaügynek, amelyért minden lehetséges áldozatot meg kell hoznunk. A debreceni református gimnázium az a csemeteiskola, amelyből a jövő magyar református egyház hatalmas gyümölcstermő kertjének a legerősebb derekú és a legbiztosabban termő nagy fáit nevelhetjük ki, és közelebbről az az iskola, amely a Kollégium főiskolai gondolatának és elköteleztetésének a jövőbe való folyamatos átmentését elsősorban teszi lehetővé. A kitűnőek iskolája a debreceni református gimnáziumban régen meg van valósulva, és a nevelés és oktatás vonalában nemcsak hogy lankadás nem tapasztalható, hanem inkább a vágtató tempónak a megerősítése, a valóságos száguldás az új idők követelményeinek megfelelőleg az új célok felé. Ezt & nagyszerű tempót volt alkalma megfigyelni egyfelől az órákon a remekebbnél remekebb tanításokban, másfelől a három ifjúsági egyesületnek az ülésén. Különösen kiemelte a táj- és népkutató munka nagyszerű kibontakozását. Ha valahol, itt érezhető ujjal, szinte a villamosszikrák kipattogása erejével, hogy egy új, nagyszerűen formálódó, jó értelemben forradalmi, de nem gyökértelen ifjúság lüktető bontakozására teszi rá az ember a kezét. És hogy ez a debreceni református gimnáziumban ilyen kiváló mértékben lehetséges, az tulajdonképpen egyenes irányú folytatása a rézmetsző diákok vonalának, a tanítva tanuló és tanulva tanító praeceptori vonalnak, és bizonysága mindez egyben annak, hogy a polyhistoria nem világból kimúlt forma. Amikor az egyik fiatalember, aki orvosnak készül, s a másik, aki megint más irányban tervezget a jövője felől, egyforma odaadással veti rá magát a néplélektani