Református főgimnázium, Debrecen, 1941

18 érettségi vizsgatartás jogát elvesztette. Erre az egyházkerület ellenállása megtört, 1853-ban végre a kívánt feltételek mellett nyolc osztállyal és 12tanárral megnyitotta gimnáziumát. Ez a szervezet azonban csakugyan nem lett hosszúéletű. Mihelyt a politikai nyomás engedett, az egyházkerület nyomban (1861) visszatért a régi hatosztályú, bár már rendes tanárokat foglalkoztató iskolarendszerre. De kitűnt, hogy ez az avult rendszer a változott, megújult és fejlődésre sarkaló idők kívánalmainak csakugyan nem felel már meg. Azért 1873-ra ismét nyolcosztályúvá alakul át gimnáziumunk, s azóta ebben a szervezeti keretben folytatja mindmáig az életet, 1913-ig az anya-Kollégium épületében, azóta pedig saját külön, kétemeletes, díszes épületben. Iskoláink legrégibb tanulói felől 1816-ig rendszeres anyakönyvi feljegyzések nincsenek. Évenkénti számukat tehát csak egyes alkalmi bejegyzésekből, így is csupán megközelítőleg tudjuk megállapítani. Az osztályok létszáma a XVII. és a XVIII. században mindig túlzsúfolt : egy-egy osztályban sokszor 150—180 gyermek szorong. A XIX. század eleje (1816) óta napjainkig tanulóink összes száma meghaladja a hetvenezret. Közöttük ilyen, később fényessé lett nevek fordulnak elő : Szenczi Molnár Albert, Pálóczi Horváth Ádám, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc (a mai hetedik és nyolcadik osztálynak megfelelő évfolyamon), Arany János, Tisza István gróf. Az egyszerű családok gyermekei között rendes tanulókként neveltették fiaikat a Dégenfeldek, a Telekiek, a Tiszák, a Vayak. Az iskola tanárai között legkiválóbbak (itt csak a már elhúnytakat véve számításba): Imre Sándor, Ladányi Gedeon, Szegedi Sándor, Békési Gyula, Tóth József, Öreg János, Géresi Kálmán, Sinka Sándor, Nagy Zsigmond, Mácsai Sándor, Debreczeni Ferenc, Karai Sándor. A legújabbkori (1873-mal kezdődő) nyolcosztályú gimnáziumnak igazgatói: Szegedi Sándor (1873—74), Kovács János (1874—1876), Márk Pál (1876—1877), Békési Gyula (1877—1885), Tüdős János (1884—1894), Dóczi Imre (1894—1898), Sinka Sándor (1898—1904), Karai Sándor (1904—1922), Barcza József cum iure successionis 1921 szeptember 1-től december 13-ig helyettes igazgatóként működött, amikor meghalt, S. Szabó József (1922—1929), dr. vitéz Bessenyei Lajos (1929—1935), dr. Kun Sándor (1935—). A Kollégium történetére nézve legfőbb forrásmunkák : 1. Szűcs István : Szabad királyi Debrecen város története. Debrecen, 1871. I—III. köt., II. köt. 582—629.1. 2. Balogh Ferenc : A debreceni református Kollégium története. Debrecen, 1904. 3. A debreceni ev. református főgimnázium értesítője az 1894—95. évről. 5—379.1. 4. S. Szabó József : A debreceni református Kollégium tanárai és kiválóbb növendékei 1549—1925. Debrecen, 1928. 5. Dr. Nagy Sándor : A debreceni református Kollégium. Hajdúhadház, 1933. 424. 1. 6. Dr. Varga Zsigmond : A debreceni református főiskola nagykönyvtára írásban és képben. Debrecen, 1935. I—II. köt. 7. Dr. Zsigmond Ferenc : A debreceni református Kollégium története 1538(?)—1938. Debrecen, 1937. 8. Dr. Zsigmond Ferenc : A debreceni Kollégium és a magyar