Református főgimnázium, Debrecen, 1940

5 lete folytán nekik juttatott helyzetből, közben pedig a reálék magától a valós élettől nyernek a régi keretekben polgárjogot. E csendes küzdelem eredménye lett, hogy — többek közt — a klasszikus nyelvek mellett szép számmal jelentek meg a modern nyelvek is.. A klasszikus nyelvek tanításának (hivatalos) indokolása és célja : az örök emberi eszményre nevelés ; az élőnyelvek tanítását pedig a hasznosság elve teszi szükségessé. Már az alapelvek különbözőségéből, sőt — mondhatjuk — ellentétességéből következik, hogy a két nyelvcsoportot még az általános jellemképzésnek sem lehet a siker egyforma reményével a szolgálatába állítani, s még kevésbbé lehet várni, hogy a vallásos nevelésnek azonos mértékű támogatással lehessenek segítségére. Általában úgy látszik, hogy a klasszikus nyelvek már csak azért is, mert kezelésüknél nem a beszédképesség elsajátíttatása, hanem a klasszikus világ szépségeinek a feltárása a főcél, jellemképző anyagból többet tudnak nyújtani, mint a modern nyelvek, melyeknél a nyelv megtanultatásának célja irányít. Más kérdés aztán, hogy akár egyik, akár másik nyelvcsoport tárgyi anyaga a valóságban mennyiben tudja szolgálni a val ásos nevelés érdekeit. E tekintetben sok függ a tankönyvi anyag válogatottságától. A tankönyveket azonban köti a tanterv, a tankönyvírókat ezenfelül még annak meggondolása, hogy munkáik anyagának feltűnőbben vallásos, sőt felekezeti színezete esetén könnyen maguk eljátszhatják tankönyveiknek a nem felekezeti iskolákba való bevezetése engedélyezését. így érezteti ezen a téren is hátrányát, hogy Egyetemes Konventünk nem él törvényadta jogával, s nem saját tanterv szerint írat külön tankönyveket. De ha már saját tantervünk és külön tankönyveink nincsenek, legalább lenne a szaktanároknak annyi szabadsága, hogy az állami tantervi anyagon szűkíthessenek, s a mellőzött anyag helyébe szemelvényeket állíthassanak be magától a Konventtől kiadott segédtankönyvek alapján. Mily lelki haszonnal lehetne értékesíteni segédtankönyvül a latin nyelv területén olyat, mely az anyagát pl. Augustinus ,,Confessio"-iból, válogatott egyházi atyák írásaiból, egyes szentirati részletekből, a görög nyelv tanítása keretében pedig Kriton-ból és az Újszövetség eredeti szövegéből stb. veszi! Mivel azonban ezek a feltételek hiányoznak, a klasszikus nyelvek a pozitív keresztyén (református) hit és erkölcs fejlesztésében csupán oly mértékig tudnak közreműködni, amennyi a szaktanár lelki adottságától telik. De ennyinek is felbecsülhetetlen az értéke. Deucalion és Pyrrha története pl. teljes egészében tárgyalható az özönvíz bibliai históriájával egybevetésileg : a családi élet belső tisztaságára alig lehet a pogány költészetben szebb példára hivatkozni Philemon és Baucis mondájánál ; Mucius Scaevolában meg lehet láttatni az őskeresztyének, vagy a magyar gályarabok lelkiségének eszményi magasságát. Sőt még a kisebb történetek, hasonlatok és közmondások is sarkalva utalnak, hogy hozzájuk a keresztyén etika párhuzamait megkeressük. Csak pár példa : Fortes fortuna adjuvat -— (keresztyén értelemben) az igazakat Isten megsegíti; Phaedrus: „De vitiis hominum" = Máté : 7 : 3—5. stb. ... A vallástan legtermészetesebb szövetségesei a történelmi tárgyak. Ezek mind szellemükkel, mind anyagkészletükkel bizonyít-