Református főgimnázium, Debrecen, 1940

I. A tanítás összpontosítása a vallásos nevelés terén. Régóta mutatkozó aggasztó jelenség, hogy — itt most közelebbről nem vizsgált számos okból —• gimnáziumi munkánk erejét és idejét tanár és tanuló részéről egyaránt csaknem teljes egészében a tanulmányi eredmény érdeke köti le, míg e mellett viszont az értelmi képzésnél kétségtelenül magasabbrendű érzelmi nevelés lehetőségei mindinkább háttérbe vonulnak. Pedig — szerintünk — amennyire nem lehet feladata a gimnáziumnak, hogy növendékeit az egyes tudományágakban szinte a szakszerű részletességig és alaposságig képezze ki, annyira végzetes mulasztás jár nyomában, ha ez a képzés ugyanakkor a jellemformálás lehetőségeit gyengíti. Ügy gondolkodunk ugyanis, hogy jövendő közéletünknek inkább van szüksége szilárd jellemű, határozott világnézetű, bár esetleg szaktudományilag szerényebben képzett férfiakra, mint ismeretekben ugyan' gazdag, de jellemben ingatag, lelki szépségekben fogyatékos értelmiségre. Anyagának természete és célkitűzésének sajátossága folytán a fogalom szószerinti értelmében vett nevelés kétségtelenül a vallástanítás körébe tartozik. Végzi is e tanítás a munkáját tanórán és tanórán kívül. Eredménye olyan, amilyen. De — nem szólva itt emberi gyarlóságból is eredő sok okról — az eredmény semmiképpen sem lehet annyira kifogástalan, hogy a kívánatos eszményt önmaga erejéből el tudná érni és segítségre nem szorulna. Ellenkezőleg. Szánalmas helyzetben vergődik az a vallástanítás, mely a munkáját a többi tárgyaktól elszigetelten, magára hagyottan, vagy — Istent ments' — eltaszítottan kénytelen végezni. Viszont az a tantárgv, mely a vallástan anyagával nem tart fenn eleven és szoros kapcsolatot, sajátmaga üresíti meg magát, mert a lélek képzésének legtermészetesebb és legnemesebb építőanyagát hagyja felhasználatlanul. E megállapítás abból a meggyőződésünkből fakad, hogy : ha az egységes, élő, mert állandóan ható értelmi tartalom fejlesztése szempontjából megvan a pedagógiában a jelentősége az ismereti elemek minél több tantárgy keretébe való bevonásának, még nagyobb a jelentősége annak a törekvésnek, mely az értelemnél is rejtettebb, mélyebb és összetettebb érzelem területén keresi az összpontosítás lehetőségeit. Itt is, mint megannyi koncentrikus kör sugarainak kell valamennyi tantárgy részéről irányt keresnie ahhoz a központi eszméhez, 1*