Református főgimnázium, Debrecen, 1940

16 ban, Finn-, Lengyel-, Németországban, Dániában, Svédországban, Norvégiában, majd mint cserkészcsapatunk első külföldi táborának rendezője Bulgáriában és Törökországban, azonkívül nyaranként a csonka ország és a megnagyobbodott haza legszebb vidékeire cserkésztábort vezetett. Társadalmi téren is igen tevékeny munkásságot fejtett ki. Egyik volt ösztöndíjas társával 1929-ben megalakította Debrecenben az olaszbarátok Monti Kör-ét, hosszú időn keresztül titkára volt a debreceni Csokonai Körnek, az Országos Református Tanáregyesületben másodpénztárnoki tisztséget viselt, s éveken át tanította az olasz nyelvet az Istituto Italiano di Cultura igazgatóságának a felkérésére a gimnázium önként vállalkozó tanulóinak. A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt végrehajtóbizottsága mint tanárelnököt a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt szolgálatában kifejtett buzgó és eredményes munkásságáért ezüst emlékéremmel tüntette ki. Ilyen sokirányú tevékenység közben érte az a kitüntetés, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr őt szülővárosában, Nagyszalontán, az állami gimnázium igazgatásával bízta meg, s így intézetünkben viselt tanári állásáról lemondott. Búcsúlevelének meleg hangja mutatja, hogy csaknem másfél évtizedes közöttünk való működése elszakíthatatlan szálakkal fűzte őt egybe velünk. Nagyon örülünk, hogy új munkaterén sem válik el lélekben tőlünk, s változatlanul igaz barátsággal érez irántunk. Kartársai iránt tanúsított őszinte szeretetével, minden nemes, szép és jó iránti lelkesedésével, sokirányú önzetlen munkásságával, baráti szolgálatkészségével kiérdemelte valamennyiünk nagyrabecsülését, ragaszkodását és meleg kartársi szeretetét. Tanári testületünk szomorú szívvel búcsúzik a hűséges, szeretetreméltó kartárstól. Biztosítja őt továbbra is meleg, őszinte ragaszkodásáról, és őszintén óhajtja, hogy a baráti érintkezést ezután is tartsa fenn testületünkkel. Új működési területén, magasabbrendű megbízatásában, a jó Isten segedelmével sok sikert és szép eredményeket kívánunk neki. K. S.