Református főgimnázium, Debrecen, 1938

7 janak a maguk népe és az Ótestamentom népe közt. Ezekkel ismerkedik meg Kölcsey a Kollégiumban. De kollégiumi diák korából ismeri az ótestamentomi rép bibliai történetét, és amikor ,,a magyar nép zivataros századaiból" való énekét írja, hatással van rá az Ótestamentom. Ennyit mond nagyon helyesen Kardos Albert. Állítását én még egy konkrét példával is igazolni tudom, amelyet ő nem említ. Mindnyájan sokszor elgondolkoztunk bizonyára a Himnusznak ezen a során : „Megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt." Református keresztyéni, s ami ezzel egyenlő: bibliai szempontból csak a mult bűnei azok, amelyekért meg lehet lakolni, a jövő bűnök előre való számonkérése és az azokért való bűnhődés az Űjtestamentom alapján egyenesen érthetetlen. Mi, magyarok, természetesen rögtön megértjük, mert átérezzük, miről van szó, de idegen ember, még külföldi hittestvérünk sem fogja a Himnusznak éppen ezt az egy sorát igazában megérteni. Én éppen itt látom az Ótestamentom egyik jellegzetes hatását Kölcseyre, aki előtt nem lehetetlen, hogy Ésaiás prófétának azok a szavai lebegtek, amelyekkel a romjaiból feléledni készülő Jeruzsálemet biztatja : „Vigasztaljátok, vigasztaljátok -népemet... szóljatok Jeruzsálem szívéhez, hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott, hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért (Ésaiás XL. r. 1—2. vers). Ez a „kétszeresen" változik át alighanem Kölcsey ajkán a „megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt" gondolattá. Még csak annyit erről, hogy meggyőződésem szerint a lelkiismereti szabadságnak is azért volt olyan nagy harcosa Kölcsey, mert mélységes istenhite volt. Csak ez okozhatta azt is, hogy a pozsonyi országgyűlésen mondott beszéde a vallás ügyében olyan nagy feltűnést keltett. A lelkiismereti szabadság tiszteletét és mély istenhitét pedig a Kollégium szelleméből szívta magába, amelynek ezek az eszmék mindig alapelemei voltak. 2. Rámutathatok arra is, hogy az emberiség filozófiai, művészeti, hadi, politikai és szellemi történetének az a mesterien tömör és mégis találóan éles rajza, amellyel pl. az imént említett „Vanitatum vanitas" c. költeményben találkozunk, szintén a Kollégium, a klasszikus tudományok ez ősi fellegvárának egész életre kiható befolyása Kölcsey lelkére, mert itt tanulta meg olyan alaposan megismerni az emberiség külső és belső történetét Socratestől Zrínyi Miklósig, Nagy Sándortól Napoleonig. 3. A Kollégium nevelési ideáljai csillannak fel Kölcseyben önkéntelenül akkor is, amidőn a Parainesisben egymásután hangsúlyozza a tiszta erkölcsiség és az idealizmus feltétlen szükségességét az ember életében, a jó és szép követését, az erényhez való feltétlen ragaszkodást, a szülők tiszteletét, a hazaszeretet és a nemzettel való szerves összetartozás érzését,