Református főgimnázium, Debrecen, 1938

4 síinket. Büszke volt reánk, több alkalommái adott kifejezést testületünk és ifjúságunk lelkes munkája felett való örömének és jóleső elismerésének. A szeretet evangéliumát hirdette közöttünk minden tettével és szavával, cselekedetei és kijelentései békés megelégedést, boldog nyugalmat teremtettek mindnyájunk lelkében. Egész lényéből kisugárzó jóságos szeretetét azonban nem sokáig élvezhettük. Iskolánkkal kapcsolatos szép terveit már nem tudta megvalósítani. De örökségképpen hagyott ránk egy örökérvényű gondolatot, melynek igazságát egész életével példázta, hogy a mindent megbocsátó és eltakaró, de éppen ezért építeni és alkotni tudó szeretettel élhetünk csak már e földön is Istennek tetsző életet. Legyen áldott örökké emlékezete!