Református főgimnázium, Debrecen, 1938

48 szabad kijáratot a végtelen tengerek felé. Útközben elhaladtunk a magyar mult sok beszédes emléke előtt. Ercsi és Dunavecse a magyar irodalom történetéből ismerős nevek. Mohácshoz a szomorú végű csata emlékezete fűződik, s a termékeny Bácskán is végigutaztunk. Újvidék és a török hadjáratokból ismert Pétervárad és Kalóca érintése után Belgrád alá értünk, ahol rövid esti sétát is tettünk, megnézvén a kivilágított Kalimegdánt, s a székesegyházat és a konakot. Belgrádból továbbhaladva láttuk Szendrő-várát, az Ostrovo-szigetet, Jókai „Arany emberé"-nek színhelyét, majd eljutottunk a Kazán-szoros és a Vaskapu tájékára. A Babakáj-szikla áll őrt ennek a felejthetetlenül szép vidéknek a bejáratánál, melyről a nagy mesemondó Jókai írt gyönyörű legendát, majd nemsokára Galambóc vára és Lászlóvár tűnik elénk a Duna két partján egymással szemben. A régi, hatalmas erődítmények hatalmas tornyaikkal, aránylag jó állapotban lévő falaikkal ma is mutatják, hogy milyen óriási erőfeszítéseket tett a Hunyadiak Magyarországa a keleti ellenség feltartóztatására. A Kazán-szoros jobbpartján a rómaiak hadiútjának nyomait láttuk, a balparton pedig a Széchenyi útja húzódik a vadregényes folyam mentén. A Felső-Kazánban láttuk a Széchenyi, az Alsó-Kazánban a Trajanus császár emlékét megörökítő emléktáblákat is. A gyönyörű táj, amelynél festőibb látvány alig kívánkozik, különösen alföldi ember számára, egészen Orsováig, illetőleg Ada-Kalehszigetéig tartott. Ada-Kaléh-ban ismét kiszállottunk, s gyönyörködtünk a sziget török jellegzetességeiben. Nemsokára a Vaskapu-csatornán haladtunk át, megcsodálva az aldunai szabályozási munkák e legnagyszerűbb eredményét. Elhaladva Viddin (Bodonvár), Lom, Nikopol, Sistov előtt, a harmadik nap reggelén Russe-ban kötött ki a hajónk, s rövid séta után innen indultunk vonattal táborhelyünkre, Várnába. Várnában a bolgár kir. hadügyminisztérium jóvoltából jó szállásunk volt a hadiárvaházban, amely a strandfürdő közvetlen közelében fekszik. Tengerre nyíló, tágas szép teremben volt tulajdonképpeni táborunk, melynek falait a magyar címer, Kormányzó urunk képe, magyar és bolgár zászlók, továbbá cserkészvonatkozású díszítmények ékesítették. A terem közepén tisztelegtünk minden reggel és este nemzetiszínű zászlónk előtt. A napok jórésze fürdéssel és kisebb kirándulásokkal telt el. A tengeri fürdő kellemessége felejthetetlen lesz a fiúknak. Este pedig hangulatos tábortüzek mellett gondoltunk otthon levő szeretteinkre, és szórakoztunk igazi cserkészmódra. Ellátásunk kifogástalan volt, amennyiben a rendelkezésünkre bocsátott konyhahelyiségben a körülményekhez képest igazán magyaros kosztot sikerült főznünk, részben hazulról vitt anyagokból, bár a beszerzésnél sem okozott nehézséget a bolgár nyelvben való járatlanság, mert élelmes cserkészfiaink a leg-