Református főgimnázium, Debrecen, 1938

9 Debrecen és Kölcsey közt többé nem lehet ellentét. Nemcsak azért, mert a mai Debrecen szellemi arca egész más már, mint volt Kölcsey korában, hanem legfőkép azért, mert Kölcsey ma már az egész nemzeté s mert a lángelmének csak hódolat és tisztelet jár. Egy évszázad távlatában most már világosan láthatja mindenki, hogy amiért Kölcsey egész életében lelkesedett, az a tiszta, a szép ,a jó, a nemes, az igaz volt! Ez párosult törékeny testében is szilárd, megalkuvásokat nem ismerő, meghunyászkodásokat és meghátrálásokat még saját kára árán sem tűrő jellemével. Ezek tették őt naggyá irodalmunkban és ezek kell, hogy példává tegyék őt ifjúságunk számára is örökre ! Gimnáziumunk azért hódol ma dalban és szóban, zenében és költészetben Kölcsey emlékének, mert tudja, hogy ez a géniusz, aki „királyi sasként" száll „égi pályán" (Kölcsey : Géniusz száll), innen a debreceni református Kollégiumból indult el fényes költői pályájára. Ifjúságunk soha meg nem fog szűnni büszkének lenni arra, hogy Kölcsey, a nemzeti imádság írója is a mi 400 éves, ősi iskolánknak növendéke volt. Érezzük, hogy Kölcsey a mellett, hogy az egész magyar nemzeté lett : elsősorban mégis Debrecené, mert azzá tették őt azok a, talán még általa sem sejtett, de valójában mégis létező titkos, lelki szálak, amelyek elválaszthatatlanul összefűzik őt Kollégiumunkkal. Kölcsey már ott van, ahol homlokára „túl a föld homályán" nyert „jutalmul csillagkoszorút", lelke mégis a mienk, mert magunkévá tettük azokat az ideálokat, amelyekért élt és meghalt. E gondolatokkal szeretettel és tisztelettel köszöntöm iskolánk minden barátját s a jelenlevő tisztelt közönséget és a debreceni református Kollégium gimnáziumának Kölcsey-ünnepélyét ezennel megnyitom. Dr. Kúllay Kálmán.