Református főgimnázium, Debrecen, 1937

gét megszabjátok. Jelszavak zsongnak körültetek, amelyek azonban kipróbálva még nincsenek, s inkább zavart kelteni, mint irányítani alkalmasak. Az élet nehézségei fojtogatnak, melyek a családi körből elkísérnek az iskolába, s már az első gimnáziumban a gyötrő kérdés elé állítanak : vájjon mi lesz belőlünk? Ostromol a felületes kishitűség, minek komolyan dol­gozni, majd akad egy kis protekció, s erőlködés nélkül is menni fog minden. Ez eredményezi a képzés elsekélyesedését. Ha ilyen gondolkodásmódnak engeditek át magatokat, akkor a deb­receni Kollégium indulás előtt álló negyedik korszakát még a stagnálás korának sem lehet majd nevezni, annak csak egy neve lesz : a gyászos összeomlás. Kedves Ifjú Barátaim, akkor kár volt a jubileummal a multat felidézni, annak érdemei csak azt fogják mutatni, milyen törpe és érdemetlen lett a mai nemzedék. De akkor arról is le kell mondani, hogy e Hazában lesz újjászületés és mindenkinek jut majd egy darab meg­érdemelt kenyér. Én biztosan tudom, hogy ti nem vagytok ilyenek, és nem is akartok ilyenek lenni. Erősen hiszem, hogy mai ünneplésetekben sem csak a puszta szokásnak hódoltok, hanem a mult példáiból az új küzdelemre akartok hitet merí­teni. Aggódó szívem s honszerelmem teljes melegségével kívá­nom nektek, hogy törekvésetek sikerüljön s a Kollégium életé­ben nyissátok meg azt a korszakot, mely az Alma Maternek virulást, a Hazának boldog felemelkedést jelent. E jókívánsággal megnyitom ünnepélyeteket, s üdvözöllek, mint a jövő ígéretes reménységét. Isten segítsen benneteket! Dr. Varga Zsigmond.

Next

/
Thumbnails
Contents