Református főgimnázium, Debrecen, 1937

34 szobákban, Veszprémben pedig a turistaszálló nagyobb termeiben helyezkedtünk cl. Az étkezésnél nagy gondot fordítottunk a bő és ízletes táplálkozásra. Több helyen vettük igénybe az idegenforgalmi hivatal közreműködését és kiküldöttjének kalauzolását. Pápán a református főiskola körében otthonosan mozogtunk. A pápai kollégák szíves kalauzolásával s a gimnázium igazgatójának értékes támogatásával jártuk be a várost, és tekintettük meg főbb nevezetességeit. Veszprémben a református lelkész és segédlelkész urakkal kerültünk kapcsolatba, s az ő szíves kalauzolásukat is élveztük. Külön ki kell emelnünk azt a rendkívül lekötelező előzékenységet és közvetlenséget, amivel Pannonhalmán, Szombathelyen, Zircen és Veszprémben katolikus részről találkoztunk. Éppen ezért köszönetet mondunk itt lovag Hamvas Konrád apátsági íőlevéltáros, dr. Gáffin Gyula szemináriumi aligazgató, Erhardt János dr. főigazgató uraknak. Adja Isten, hogy hasonló esetben mi is megfelelő módon állhassunk rendelkezésükre katolikus testvéreinknek! Fiaink közül legtöbben ezúttal először jártak Dunántúlon. Természetesen elsősorban a dunántúli táj eltérő mivolta és szépsége foglalta le szemlélődésüket. A Duna-zug hegység, a Duna völgye, a Kis-Ali'öld, Sopron vidéke, honnan messzeterülő kilátás tárult elénk az osztrák Alpok távoli hófedte csúcsaira, a Bakony vadregényes szakadékos, erdős hegyhátai voltak azok a főbb tájtípusok, amelyeket megismerhettek növendékeink. Különös figyelmet fordítottunk a városképekre, azoknak fejlődésére, s amennyire lehetett, a városi polgárság és munkásság életviszonyainak megfigyelésére. Néprajzi anyaggal csak a veszprémi múzeumban, az ú. n. „bakonyi-ház"-ban találkoztunk. Kirándulásunk tanulmányi anyagának legjelentősebb részét a Dunántúl műtörténeti értékei alkották. A népet nehéz megismerni, de a néma emlékek a látó szemnek rövid idő alatt, kérdezés nélkül annál többet beszélnek. Felső-Dunántúl művészi emlékei mintegy két évezredet ölelnek át. Valamikor Perzsiában és Szíriában sorozott katonák védelmezték a Dunánál a Bómai Birodalom megerősített határát, a limest. E kornak emléke Sopron mellett, közvetlen a mai magyar határon a földbe süllyesztett Mithras-szentély. Mithras.a győzhetetlen napisten a keresztyénség nagy vetélytársa volt, s Benan állítása szerint egy időben kétséges volt, hogy melyik győz. Ez is hirdette a túlvilági életet, hívei úrvacsorát vettek, és szeretetvendégséget tartottak. A barbárság ekkor már hatalmába kerítette Bómát szellemileg, és a Duna másik partján ugyanekkor barbár hordák ellen védte a birodalmat a legbölcsebb római császár, Marcus Aurelius, ki esténként sátrában nem haditerveket eszelt ki, hanem kedvelt Epiktetosat olvasgatva,