Református főgimnázium, Debrecen, 1937

9 csodálatos tudományszomj égette lelkét. Pompás német és francia nyelvtudásával a hazai mellett a külföldi szakirodalmat is állandóan tanulmányozta. Egyoldalú természettudóssá azonban nem vált, mert a tudomány egyéb területei is rendkívül érdekelték, és azokon is hatalmas olvasottságot szerzett magának. A lélektani és vallástani kérdések különösképpen mélyen érintették lelkét, s azok közé tartozik, akik a teológiát és a természettudományt nem különítik el egymástól, hanem egy síkban haladónak és egy cél felé törőnek hiszik. Olvasmányainak anyagát nem holt tőke gyanánt raktározta el magába, hanem a főbb eredményeket irodalmilag is feldolgozta. Cikkeket és tudományos értekezéseket tett közzé a Mat. és Fiz. Lapokban, a Természettudományi Közlöny Pótfüzeteiben, az Urániában, a Politechnikai Szemlében, a Magyar Protestánsok Lapjában, a Debreceni Protestáns Lapban és a Prot. Teológiai Szemlében. Egy nagyobb munkája : „Újabb természettudományi világnézet" külön, önálló kiadásban jelent meg. Szaktudományában való kitűnő elméleti és gyakorlati tájékozottságának elismeréseképpen egy esztendeig a debreceni állami középiskolai tanárképzőben szakelőadói megbízást kapott, melynek közbejött betegsége miatt tovább nem tudott eleget tenni. Egész lényét átható lankadatlan ismerésvágya ösztönözte arra is, hogy külföldi utazásaival minél nagyobb tapasztalatkincset gyűjtsön magának. Alig mult el nyári szünidő, hogy Európa valamelyik országában ne tett volna hosszabb tanulmányutat ismereteinek, látókörének bővítése végett. Az így szerzett tapasztalati és tudásanyagot igen eredményesen hasznosította iskolai oktatása közben tanítványai javára. Egyébként is mindenütt és mindenkor használni akart, rengeteg önzetlen munkát végzett. Rendes tanóráinak lelkiismeretes ellátásán kívül tanított több éven keresztül francia társalgást, hosszú ideig volt a fizikai szertár őre, az önképzőkör természettudományi szakosztályának felügyelő tanára, pár esztendőn keresztül vezette az intézetünkben megalakult takarékossági egyesületet. A tanári fizetések kiosztásának felelősségteljes munkáját évtizedeken keresztül önzetlenül végezte. Tanári és emberi egyénisége szépen kitetszik abból a búcsúleveléből, melyet tanári testületünkhöz intézett. A szeretet himnusza szól belőle az ősi anyaiskola iránt, szeretet a meghalt és a még élő és működő pályatársak iránt, szeretet a jóakarók és az ifjúsággal szemben. Igazi szívjóság, általános átfogó nagy szeretet, önzetlen segítésvágy jellemezte egész életében. Eredeti gondolkodásmódja, ötletes előadása, előzékeny, szíves modora, minden dolgunk iránt való páratlan érdeklődése, jókedvű humora megnyerte valamennyiőnknek igaz tiszteletét, kartársias szeretetét és őszinte megbecsülését. Harmincötéves tanári pályája befejeztével nyugodt ön-