Református főgimnázium, Debrecen, 1936

49 tette egy holland építésszel. Gyönyörű parkok veszik körül, úgyhogy mondhatni ez Róma legkellemesebb sétahelye. 1902-ben a város tulaj­dona lett. A ( asino Borghese nevű épület igen szép szobor- és képgyűjte­ményt tartalmaz. Az előcsarnokból belépünk a főterembe, melynek pado­zatát gladiátori és vadállatharcokat feltüntető mozaikok borítják. Jobb felé az első teremben van az ú. n. "Venere Vincitrice, Canova remekműve, Canova modellje Napoleon testvére, Paulina volt. A második teremben van Bernini alkotása „Dávid a parittyával", a harmadik teremben „Apolló és Dafne", a negyedikben „Proserpina elragadása", ahol Plútó' nyers erőszakával szemben megragadó ellentétet mutat Proserpina szűzies és kétségbeesett védekezése. Az ötödik teremben ugyancsak Berninitől egy antik hermafrodita és a Trójából menekülő Aeneas, Anchisessel és Ascaniusszal. (Bernini a barokk művészet egyik legnagyobb mestere. Szobrai drámai mozgás 1 kkal, patetikus lendületükkel tűnnek fel.) A negyedik teremből vezet fel a lépcső a képtárba. Dolci : Madonna, Sassoferrato : Az élet három kora, Cranach Lukács : Vénusz és Ámor, Bafael : Keresztlevétel, Perugino : Szt. Sebestyén, Sassoferrato : Pék­leány, Domenichino : Diana vadászata, Tiziano : Földi és égi szerelem, Correggio : Danaé a képtár leghíresebb darabjai. Kirándulás Ostiába. Ünnep első napján délután kimentünk Ostiába. Közben meg akartuk nézni az antik ostiai ásatásokat, azonban bár a kerítésen átmásztunk, az állhatatos őrök semmi áron nem akartak be­engedni bennünket, mert valami nemzeti ünnep is volt. Ostiába meg­érkezve a vonattól egyenesen a tengerpartra mentünk. Borús, szeles idő volt, és a tenger igen hullámzott. Mikor kellőkép kigyönyörködtük magunkat a tengerben, jobb híján méregdrága emléktárgyakra alku­doztunk. Közben magyarokkal is találkoztunk. Magyart különben min­denütt találtunk. Miután egy forró espressót megittunk, indultunk az állomásra nótaszóval. Alaposan ránkcsudálkoztak az olaszok, mikor dalolva vonultunk rendes menetoszlopban. A jókedv megmaradt a vo­naton is. Mikor megérkeztünk Rómába, egészen sötét volt. Ezért el­indultunk megnézni a Colosseumot holdfény mellett. A Colosseum ott volt, ellenben a holdfény hiányzott. Egyetlen pont, ami kimaradt a programmból. Itt a Colosseumban elénekeltük a Himnuszt. Valami csodálatosan megragadó volt, mikor egy többezeréves történelmi helyen az esti homályban felcsendültek a Himnusz fenséges hangjai. Még egy kis ideig nézdegéltünk a sötét éjtszakába burkolózott Colosseumon, majd elindultunk szállásunkra. Bernálli Károly, VII. a) oszt. tanuló. VIII. A VATIKÁN. Minden idegen Rómában legelőször is a Szent Péter-templomba siet. Nem is csoda ; nemcsak a leghatalmasabb építészeti remeke ez a világnak -—- beleértve az ókort is —, hanem Róma varázsának a kulcsa is : a keresztyénség középpontja. Mielőtt a világ legmegragadóbb pontját leírnám, el kell mondanom azokat a körülményeket is, melyek megengedték, hogy idáig eljut­hassunk. Ha nem is a legbőségesebb, de különösen a velencei után —­jó reggeli elfogyasztása után indultunk útnak. Az erős reggelire szükség is volt, mert nem tudom elképzelni : hogyan tudtunk volna kis fajsúlyú étkezés után a félig megtelt villamosra felszállni? Egész útunkon végig­kísért bennünket a balsors ezen neme. Ha csoportosan utaztunk, mindig telve volt a villamos. Heringek sorsa jutott osztályrészül nekünk ez utazás alkalmával is. A budapesti ,,tantusz"-jelenetek elevenednek fel emlékeinkben, miközben görcsösen kapaszkodunk szomszédunk kabát­ujjának egy darabjába. Egyik lábunk a levegőben lógva repül a villa­mossal, a másik talán éppen szomszédunk lábán pihent meg. Azoknak, Református gimnáziumi értesítő.

Next

/
Thumbnails
Contents