Református főgimnázium, Debrecen, 1936
49 tette egy holland építésszel. Gyönyörű parkok veszik körül, úgyhogy mondhatni ez Róma legkellemesebb sétahelye. 1902-ben a város tulajdona lett. A ( asino Borghese nevű épület igen szép szobor- és képgyűjteményt tartalmaz. Az előcsarnokból belépünk a főterembe, melynek padozatát gladiátori és vadállatharcokat feltüntető mozaikok borítják. Jobb felé az első teremben van az ú. n. "Venere Vincitrice, Canova remekműve, Canova modellje Napoleon testvére, Paulina volt. A második teremben van Bernini alkotása „Dávid a parittyával", a harmadik teremben „Apolló és Dafne", a negyedikben „Proserpina elragadása", ahol Plútó' nyers erőszakával szemben megragadó ellentétet mutat Proserpina szűzies és kétségbeesett védekezése. Az ötödik teremben ugyancsak Berninitől egy antik hermafrodita és a Trójából menekülő Aeneas, Anchisessel és Ascaniusszal. (Bernini a barokk művészet egyik legnagyobb mestere. Szobrai drámai mozgás 1 kkal, patetikus lendületükkel tűnnek fel.) A negyedik teremből vezet fel a lépcső a képtárba. Dolci : Madonna, Sassoferrato : Az élet három kora, Cranach Lukács : Vénusz és Ámor, Bafael : Keresztlevétel, Perugino : Szt. Sebestyén, Sassoferrato : Pékleány, Domenichino : Diana vadászata, Tiziano : Földi és égi szerelem, Correggio : Danaé a képtár leghíresebb darabjai. Kirándulás Ostiába. Ünnep első napján délután kimentünk Ostiába. Közben meg akartuk nézni az antik ostiai ásatásokat, azonban bár a kerítésen átmásztunk, az állhatatos őrök semmi áron nem akartak beengedni bennünket, mert valami nemzeti ünnep is volt. Ostiába megérkezve a vonattól egyenesen a tengerpartra mentünk. Borús, szeles idő volt, és a tenger igen hullámzott. Mikor kellőkép kigyönyörködtük magunkat a tengerben, jobb híján méregdrága emléktárgyakra alkudoztunk. Közben magyarokkal is találkoztunk. Magyart különben mindenütt találtunk. Miután egy forró espressót megittunk, indultunk az állomásra nótaszóval. Alaposan ránkcsudálkoztak az olaszok, mikor dalolva vonultunk rendes menetoszlopban. A jókedv megmaradt a vonaton is. Mikor megérkeztünk Rómába, egészen sötét volt. Ezért elindultunk megnézni a Colosseumot holdfény mellett. A Colosseum ott volt, ellenben a holdfény hiányzott. Egyetlen pont, ami kimaradt a programmból. Itt a Colosseumban elénekeltük a Himnuszt. Valami csodálatosan megragadó volt, mikor egy többezeréves történelmi helyen az esti homályban felcsendültek a Himnusz fenséges hangjai. Még egy kis ideig nézdegéltünk a sötét éjtszakába burkolózott Colosseumon, majd elindultunk szállásunkra. Bernálli Károly, VII. a) oszt. tanuló. VIII. A VATIKÁN. Minden idegen Rómában legelőször is a Szent Péter-templomba siet. Nem is csoda ; nemcsak a leghatalmasabb építészeti remeke ez a világnak -—- beleértve az ókort is —, hanem Róma varázsának a kulcsa is : a keresztyénség középpontja. Mielőtt a világ legmegragadóbb pontját leírnám, el kell mondanom azokat a körülményeket is, melyek megengedték, hogy idáig eljuthassunk. Ha nem is a legbőségesebb, de különösen a velencei után —jó reggeli elfogyasztása után indultunk útnak. Az erős reggelire szükség is volt, mert nem tudom elképzelni : hogyan tudtunk volna kis fajsúlyú étkezés után a félig megtelt villamosra felszállni? Egész útunkon végigkísért bennünket a balsors ezen neme. Ha csoportosan utaztunk, mindig telve volt a villamos. Heringek sorsa jutott osztályrészül nekünk ez utazás alkalmával is. A budapesti ,,tantusz"-jelenetek elevenednek fel emlékeinkben, miközben görcsösen kapaszkodunk szomszédunk kabátujjának egy darabjába. Egyik lábunk a levegőben lógva repül a villamossal, a másik talán éppen szomszédunk lábán pihent meg. Azoknak, Református gimnáziumi értesítő.