Református főgimnázium, Debrecen, 1936

47 technikai fejlettséget mulatja az a hihetetlennek látszó adat, hogy a mozaik minden négyzetcentimétere átlag ötven-hatvan kődarabkából van kirakva. A Capitolium után a Forum Románam következett. A Senatorpalota megkerülésével a Clivus Capitolinusra jutottunk, ahonnan elénk tárult a Forum. Csodálatos varázsa van ezeknek a romoknak, égnek meredező csonka oszlopoknak, romjaikban is Róma dicsőségét hirdető diadalíveknek. Amint ott járunk a Via Sacrán, képzeletünkben elvonul előttünk a győztes hadvezér diadalmenete, a Comitia helye benépesedik a rostrum hangos szónokának hallgatóságával, s az oltárról az áldozat füstje száll az ég felé. . . De nem érünk rá elmerengeni, mert szakavatott vezetőink — mindnyájan latin tanárok — már magyarázzák is, hogy. . . ez itt Septimius Severus diadalíve, előtte a Lapis Niger, régi római sír ; azt is mondják, hogy Romulusé lehetett ; előtte egy kő a legrégibb, a Kr. e. VI. századból való felírással, amelyet még ma sem tudtak megfejteni. Itt egy oltár, a Suovetaurilia helye, mellette egy rostrum, távolabb Saturnus templomának maradványai, nyolc pompás korinthusi oszlop. A Via Sacra két oldalán a basilicák, a fedett törvénykezési csarnokok állottak. Jobbra a legrégibb, a Basilica Aemilia, balra a legnagyobb, a Basilica Júlia. A Via Sacrán tovább haladva találtuk Vesta kis kerek templomát, melyben Vesta papnői e szent tüzet őrizték. Mellette vannak a Vesta szüzek pompás házának romjai. Ezzel szemben, az út másik oldalán Antonius és Faustina temploma áll, melyet a császár 141-ben emelt felesége tiszteletére. Ma keresztyén templom. De haladjunk tovább a Via Sacrán. Balra egy hatalmas épület maradványai ragadják meg a figyelmünket. Constantinus basilicája az. Az épen fennmaradt, pompásan ívelő boltozatok sejtetik az épület szokatlan nagyságát. De a távolban már feltünedeznek a Colosseum falai. Menjünk tovább. Titus diadalívén haladtunk keresztül. A diadalívvel Jeruzsálem elfoglalásának emlékét örökítette meg a császár. Az ív belső oldalán levő domborművek különösen értékesek. Innen, a Via Sacra folytatását képező úton jutottunk minden idők egyik legnagyszerűbb építészeti alkotásához, a Colosseumhoz. A gigantikus építmény, körbefutó árkádsoraival, lenyűgöző hatással van a szemlélőre. A Fláviusok építtették 97,000 zsidó rabszolgával. Méreteinek nagyságát talán néhány számadat világítja meg. Az ellipszis-alakú építmény hossztengelye 180 méter. Kívül négyemeletnyi fala 48 méter magas, s a körbefutó árkádok oszlopsorainak stílusa emeletenként változó. Belül 87,000 néző számára volt ülőhely. A 86 méter hosszú és 54 méter széles arénát vízzel lehetett elárasztani naumachiák számára. Ezek a puszta számok azonban egyáltalán nem fejezik ki azt a nagyszerűséget, amit az egész építmény együttes hatása okoz. A római építészet művészi fokát hirdeti egy másik világhírű ókori építmény, a Pantheon. A tulajdonképpeni kerek templom Hadrianus idejéből való, a görögös oszlopcsarnokot később toldották hozzá. Azt a meglepő és felemelő érzést, amely elfogja a belépőt, az az utolérhetetlen térbeli összhang és egység okozza, amelyik tökéletes ezen az építményen. A Pantheonban levő síremlékek közül legnevezetesebb a Rafaelé : egy szép Madonna szobor, a művész egyik barátjának, Lorenzettonak az alkotása. Térjünk vissza azonban a Colosseumhoz. Innen indultunk ki ugyanis, hogy eljussunk a Via Appián levő katakombákhoz. Az ókori Rómának ezen keresztyén emléke a föld alatt négyemeletnyi mélységben húzódó mintegy 20 kilométer hosszú folyosó-rendszer. — Hűvös komorság fogad a nyírkos folyosókon. Pislogó gyertyák világítják meg a sötét utat, melyet mindkét felől falbaásott sírhelyek szegélyeznek. Néhol teremmé szélesedik a folyosó, ott kis kápolna van berendezve, egy-egy püspök sírja felett. Közben pedig tolmácsunk, valami tót szár-