Református főgimnázium, Debrecen, 1936

43 Appeninek sziklái és a Lombard-síkságnak búcsút mondva, vonatunk berobogott az Appeninek alatt átvezető alagútba. A hosszú alagútból kiérve megérkeztünk Genovába, az olasz Riviérára. Az olasz Riviéra Genovától félköralakban nyúlik el a Földközi-tenger öblében, amely az emberek képzeletében elhibázhatatlanul a fényűzés, a pompa, luxus, gazdagság fogalmát idézi fel. Paradicsomi éghajlatú fürdőhelyek pálmaligetekkel és kaszinó-palotákkal. Csodálatos, kívánatos partvidék ! Minden összejátszik ezen a partvidéken, hogy az emberekkel a küzdelmes élet bajait elfeledtesse. Kezdve az éghajlattal, amely sajátosan lágy, mert a part mögött húzódó hegylánc valóságos spanyolfalat alkot s feltartja a telet előidéző természeti erőket. A tenger melegen áramlik, s télen is langyos. Az ég állandóan derült ! Az olajfák virágzásukkor hódítóan illatoznak, a pálmák és agavék ligeteket alkotnak, narancserdők borítják a partot, szabadon nő a mandarin, banán, citrom, füge, datolyapálma és jánoskenyérfa. Áldott vidék ez, ahol a föld is kétszer ajándékozza meg évenként termésével boldog tulajdonosát. A kikötő. A vonat ablakából kitekintve, elsőnek az árbocoktól, füstölgő kéményektől és emelődaruktól nyüzsgő kikötő vonta magára figyelmünket. Érre voltunk legkíváncsiabbak, ide siettünk tehát legelőször. A kikötő Olaszország kereskedelmi gócpontja, és a nemzetközi hajózás legforgalmasabb állomásainak egyike. Az egész világ kereskedelme találkozik itt mindenféle színű lobogók alatt. A kikötő maga óriási területet foglal el. Állandóan lázas élet uralkodik itt. Hajósípok sivítanak, kivándorlók tömege búcsúzik Európától ; egyik hajó indul, a másik érkezik, fürge emberek rakodnak a hajókba ki és be. Szerencsénk volt ! Egy óceánjáró éppen ott időzött. Másnap indult DélAmerikába. Nagy sürgés-forgás, rakodás volt a hajó körül. Éppen ezért a hajóra nem engedtek bennünket, mert a lázas munkát látogatásunkkal akadályoztuk volna. Pedig nagyon szerettük volna megnézni belülről is. Gyönyörűséggel elnézegettük volna még több ideig a kikötő forgalmas életét, de mennünk kellett, mert csak egy félnapot szántunk Genova megtekintésére, s jó utat kívánva az óceánjárónak, búcsút vettünk a kikötőtől. A város. A kikötőt elhagyva, a hegyoldalra épült hatalmas város tárult szemünk elé. Ameddig a szem ellátott, remek paloták, furcsa építkezésű utcák, százados épületek emelkedtek a tengerpartot félköralakban körülzáró hegyeken. Hatalmas felhőkarcolók szorosan egymáshoz tapadva, melyeknek frontja 6—8 emelet, de hátsó oldaluk földszintes, mert a part meredek. Lejjebb pedig tágas terek és délszaki növényzetű parkok gyönyörű művészi márványszobrokkal. A kikötő, a százados paloták, modern épületek, hatalmas sétányok, mindez együtt a hatalom és gazdagság jelei. S most már megérthetjük, hogy miért nevezik ennek a helynek a polgárai a maguk városát a büszke, hatalmas Genovának. Genova a patríciusok városa, a nagykereskedőké, akiknek egyetlen életcélja a pénz ! Azért gyűjtenek egy életen át, hogy hatalmasnak érezhessék magukat, és egymással versengve szépíthessék, csinosíthassák kedves városukat. Az állomástól nem messzire, az elegáns Piazza Acquaverdén foglal helyet a város nagy szülöttjének, Kolumbus Kristófnak gyönyörű márványszobra. Továbbhaladva, egy szép park közepén áll II. Viktor Emánuelnek, az egységes Olaszország megteremtőjének lovasszobra. Mint minden nagyobb olasz városban, úgy itt is elmaradhatatlan a gyönyörű fedett sétány : a Mazzini-Galleria, az előkelő genovaiak kedvenc sétálóhelye. Igen érdekes a fekete-fehér márványból készült dóm, amelynek kúpolája Alessi mester kezemunkáját dicséri. A temető. Genovának egyik legérdekesebb, legszebb látnivalója a várost körülvevő hegyek mögött elterülő világhíres temetője. Festői szép helyen ciprusliget árnyékolja be a halottak hófehér márványból épült városát. A temetőkapu mögött egy árkádszerű hosszú, fedett