Református főgimnázium, Debrecen, 1936

39 II. VELENCE. A régi császárvárosból reggel nyolc órakor indultunk el, s a vonat mindig közelebb és közelebb vitt bennünket a Bécs-környéki hegyeken keresztül a Semmering felé. Csodálatosan szép ez a vidék égfelé törő hegyeivel, melyeknek tetején a szép tavaszi napfényben gyönyörűen csillogott a hó. Vonatunk merész kanyarokkal kapaszkodott mind feljebb és feljebb, alagutak és viaduktok megszámlálhatatlan során keresztül. Nemsokára Steierország kis falvai tűnnek szemeink elé, melyek a magyar közönség kedvelt nyaralóhelyei. Majd a vadregényes Mura völgyén keresztül Karinthia tavakban, tengerszemekben és régi lovagvárakban gazdag tartományába érkeztünk. Elhaladtunk Karinthia legnagyobb tava, a Wörthi-tó mellett, s érintettük ennek két leghíresebb és legelőkelőbb fürdőhelyét : Veldent és Pörtschachot. Délután 5 órakor érkeztünk meg az első olasz állomásra, Tarvisioba. Ez a vidék, természeti szépségeit tekintve, Itália legfenségesebb tája. A Keleti Alpok lábainál terül el a gazdag Friaul. A szép házak, régi kolostorok, templomok és szép városok mutatják az itt uralkodó gazdagságot és jólétet. A szárazföldtől messze, mint délibábos káprázat bukkan elő a lagúnák vizéből Velence. A város utcáit a tenger vize alkotja. Egykor a város az Adrián és a Földközi-tenger keleti medencéjén uralkodott. A hajózás meggazdagította a város népét, s a fejedelmi kalmárok csodásan szép lakóházakat, palotákat, templomokat építettek maguknak. Pénz, kincs volt bőven szoborra, képre, szőnyegre, díszes bútorra és mesés öltözetekre. Így lett Velence mesevárossá. „A tenger királynője" a múzeumok és látványosságok helye, ahol a természet és az emberi pompaszeretet minden szépet egy csomóba hordott. A csatornák egész útvesztője alkotja főbb közelkedési vonalait. Ezeken közlekedik a gondola. Ezt a kecses vízi alkotmányt mindenki ismeri. Evezőse a gondoliere, temperamentumos, kedélyes legény. Velencei programmunknak egyik fénypontja volt a vaporettozás (vízi gőz-omnibusz) és pedig mindenek előtt a főkanálison, a Canale Grandén. A Canale balpartján szebbnél-szebb barokk, gót és renaissance palotákat láttunk. Ib enek a Contarini, Fasan, Corner (ma megyeháza) Foscari, Grimani, Ca d'Oro (aranyház), Pesaro, Vendramin, Franchetti páloták. A remek Bialto-híd tele üzletekkel, szédítő forgalommal. Velence egyik legérdekesebb emléke. Világhírű a Sóhajok-hídja is, amely a Dózse-palotát köti össze a börtönökkel. Néznivalónkat a Szt. Márk-téren kezdtük meg, erre egy egész délelőtt állt rendelkezésünkre. A pompázó, mozaikos, márványos front, a homlokzat oszlopsora fölött húzódó párkány a négy ókori bronzlóval, a homlokzattól oldalt a látkép előterében meredő hatalmas harang torony, a Campanile, a Bazilikától jobbkézt a Dózse-palota, balkézt az óra-torony a két bronz óriással : levelezőlapokról talán már mindenki előtt ismeretes. A Márkus-templom a legkülönbözőbb ízlésű és stílusú építészeti hatások vegyüléke : a bizánci-román alsó részen keleti (mór) ívek nyugszanak, bizánci elemekkel vegyítve. A gótikusán csipkézett tornyocskák bizánci kupolákat tarkítanak. Az oszlopok középkoriak és ókoriak, a homlokzati kapuk fölötti domborművek nagyrészt primitív, de megkapó román faragványok. A mozaikok értékesebbjei a középkorból valók. . Ha a homlokzat felé fordulunk, a templomnak balkezünk felé eső oldalán kedves terecske van, két márvány oroszlánnal, jobbkéz felé, a Dózsepalota bejáratánál két érdekes, különálló oszlop egy tengeri győzelem emlékére, a sarkon a falban négy vörös kőlovag, amint összeölelkezik.