Református főgimnázium, Debrecen, 1935

4 Dr. Baltazár Dezső püspök válasza báró Vay László fögondnok üdvözlö beszédére: „A nehéz életpálya eme határköve belső és külső vizsgálódásra indít. Gyarlónak indult az én életem is, mint minden ember élete. Ennek idejében való felismerése és állandó szem előtt tartása magyarázza meg Isten előtti alázatosságomat, a tökéletesség végcélja felé sóvárgó vágyakozásomat, sok munkáim, igáim és keresztjeim csendss szívvel hordozását; a hivalkodástól és kevélységtől való tartózkodásomat és feljutásomat arra a magaslatra, ahol úgy a magam, mint a mások gyarlóságára reátekintve egyedül ,,Istennek engedtem és nem embernek". Ebből lett sok háborgattatásom, de lett Istenben való boldog dicsekedésem is. Idejekorán ,,tudtam, kinek hittem". A világosság, szabadság, igazság, szeretet Krisztusának, akinek rajtam való feltétlen uralkodásáért igyekeztem a világtól, annak kártékony befolyásától megüresíteni magamat. Világosságban jártam, hogy láthassa mindenki bizonyságtételemet. Ilogy láthasson az Isten, és én láthassam az Istent, ,,akinek szolgáltam", s akit egyedül féltem. A szabadságom nem engedte, hogy titkon való gyönyörűséget keressek rejtőzködő célzatokban, társaságokban és gyülekezetekben. A Szentírás és az élet örök igazságaihoz való ragaszkodásom megoltalmazott attól, hogy jövő-menő szólamok és irányzatok jobbra-balra tántorítsanak. A szeretet pedig, amelyet egyetlen Uram s Királyom : az Úr Jézus Krisztus a kereszten élete feláldozásával pecsételt meg, életem kiolthatatlan evangéliumává lett, amelynek birtokával az emberek javának szakadatlan szolgálata mellett is az éghez tartozónak éreztem magamat, és szánakozással és undorral néztem a haragot, mint minden isteni és emberi jő mérgét, mint a társadalom szégyenét és mint az ország veszedelmét. Nyugodt vagyok felőle, hogy életem útja nem hajlott el őseimtől. Bizonyos vagyok benne, hogy a tiszántúli egyházkerület által különösképpen képviselt evangéliumi igazságok, kálvini elvek, nemzeti hagyományok, általános emberi kincsek nem vesztek el, sőt el sem értéktelenedtek a kezeim között, és nem is vesznek, nem is értéktelenednek el, amíg az Isten kegyelme erőt, a gyülekezetek bizalma kedvet ad őrhelyemen állani. Megáldoztat ásom ideje már nincs messze. Jól esik nyugodtan várakozni reá." Dr. Baltazár Dezső püspök válasza a többi üdvözlésekre : ,,A dicséretek nem tesznek elbizakodottá. Tudom, hogy igénytelen egyéniségem egypár előnyös vonalát a szeretet méretezte naggyá. A mögöttem levő 25 esztendő olyan zavaró, bomlasztó és romboló erőket vetett az útba, hogy rajtuk keresztül az építés és haladás sikerét előrevinni csak az Isten különös kegyelme által lehetett.