Református főgimnázium, Debrecen, 1934

125 élő 5000 pár gyönyörű fehér madár, nyüzsgő, rikácsoló, csárogó tömege felejthetetlen benyomást tett mindenkinek a lelkére. Kétszer is körülhajóztuk a páratlan madárhegyet. A következő nap ismét egynapi autóút Wales festői hegyvidékén, amely után ismét Oxfordba érkeztünk. Július 10-én Londonban a British Múzeum természetrajzi osztályán van még egy összejövetel, ahol délután a múzeum látja vendégül a kongresszus tagjait. A múzeum azonban mással is szolgál a világ ornithologusainak. Egy páratlan érdekességü kiállítást állított össze a British Múzeum kincseiből. A legújabban felfedezett és leírt madarak, azután a nagyon ritka és kihalt madarak hosszú sora feküdt ott az asztalokon, a reájuk vonatkozó irodalmi forrásokkal együtt. A madártani irodalom legelső kiadványainak a példányai,, ősnyomtatványai, régi híres természetbúvárok, ornithologusok eredeti naplójegyzetei vannak itt szépen összehordva. Mennyi kincs és tanulmány, de már fáradt az elme és a test is, a 10 napi kemény munka után. Pedig reám nézve csak azután jött még a kemény munka. Öt napig a British Múzeum páratlan gazdagságú gyűjteményeiben dolgoztam, majd elhagyva Angliát, Hollandiában az Amsterdam melletti Naardermeer madármenhelyet és az ugyancsak itt levő kacsafogó-tavat tanulmányoztam. Hollandiából azután, mivel Norvégia felé induló hajók összes helyei már hetekkel előre le voltak foglalva, Németországon és Dánián keresztül tovább utaztam Norvégiába, hogy régi tervemet, az európai szárazföld legészakibb partvidékén húzódó tundravidék lakatlan területeit, ahol a mi északi vendégeink, az északi vonulómadarak költenek, felkeressem, s ott e fészkelő helyeiket személyes tapasztalataim alapján megismerhessem. Ez északi tanulmány- és kutatóutamnak rövid vázlatát az alábbiakban adom. Norvégia legdélibb csúcsától kezdve autón, vasúton és hajón, helyenként ki-kiszálva, felmentem a nyugati part mentén egész Norvégia legészakibb partjára, Mageröy szigetére. Útközben végig tanulmányoztam a bergeni, trondhjemi és tromsöy múzeumokat, ahol egyúttal útbaigazításokat is kerestem és reméltem a jegestenger-parti madárhegyekre vonatkozólag. Sajnos azonban ilyeneket nem kaptam ! Mageröy szigetén megkezdtem a kopár, lakatlan, de a madaraktól annál jobban kedvelt partvidéknek és köves fennsíkoknak részletes átkutatását. Kicsi helyi hajókkal, részben motorcsolnakon végigjártam Norvégia Jegestenger-parti vidékét egész Vardö-ig. Egyes helyeken kiszálltam és 10—50—100 km-es gyalog-